Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A szegedi árvíz és a vízjogi törvény megszületése
A Tisza-szabályozás külföldi és magyar szakértői - 1879. Mivel ebben az időben a tájékozatlan közvélemény már nem hitt a magyar mérnököknek - nem először az eltelt másfél évszázad alatt-Tisza Kálmán kormánya a francia, holland, német és olasz kormányokhoz fordult, küldenék el szakértőiket - ha lúd, legyen kövér - nemcsak a tiszai, hanem az összes hazai (tehát a tiszai mellékfolyóknál végzett, valamint a budapesti dunai, és az al-dunai) vízimunkákat véleményeztetni. A magas kérés meghallgatásra talált a partnereknél, s a franciák L. Gros államépítészeti főfelügyelőt, valamint L. Jacquet Rhone-szabályozási főmérnököt, a hollandok J. A. Waldorp hágai mérnököt, a németek Th. Koslowski elbai folyamigazgatót, míg végül az olaszok P. Barilari főmérnököt küldték Magyarországra. Amint híre ment, hogy külföldi mérnökök fognak megjelenni a helyszínen a hazaiak is megélénkültek. Az élénkség élesztői a Tiszavölgyi Társulat központi bizottságának vezetői, nevezetesen Lónyay Menyhért és Károlyi Sándor grófok, valamint a bizottság titkára, Darányi Ignác voltak, akik egyfelől - nem lévén műszakiak - maguk is szerettek volna tisztán látni a miért történt? és a hogyan tovább? kérdésekben, másrészt érezték, hogy a kormányzat bizonyos értelemben rájuk óhajtja lőcsölni a felelősség nem csekély részét, tehát ki kívánták védeni a műszaki oldalról várható támadásokat. A Tiszavölgyi Társulat szakértői valamennyien kiváló vízmérnökök voltak, akiknek neve a szakma történetében aranybetűkkel szerepel: Katona Antal (1816-1881), Péch József (1829-1902), Szojka Gusztáv (1835-1887), Kvassay Jenő (1850-1919), Meiszner Ernő (1834-1902), Wallandt Ernő (1845-1912), Boros Frigyes (1825-1892), Bertalan Lajos (1838-1901), Tripolszky László, Menczer Rezső, Bodoky Lajos (1833-1885), Hajdú Gyula (1840? -1912?). A Tiszavölgyi Társulat 1879. június 15-re összehívta Budapestre közgyűlését, s az azt követő két napra hirdette meg szakmai értekezletét, amelytől a korábban összeállított kérdéseire várt véleményeket. A Társulat vezetőinek nyíltan bevallott szándéka az volt, hogy mire a külföldi szakértők megérkeznek (július 1.) kellő adat és ismeret álljon rendelkezésükre, hiszen az elhangzottakat a Társulat vezetői nyilvánosságra kívánták hozni, másrészt a Társulat központi bizottsága a további tennivalók ügyében kellő tájékozottsággal kívánt bírni. A Tiszavölgyi Társulat kérdései a Tisza dolgában - 1879. A hazai társulatok és folyammérnöki hivatalok mérnökeinek feltett kérdések nagyon jellemzőek voltak az akkori viszonyokra. Úgy érezzük némelyiket szó szerint kell idéznünk, mert az a bizonytalanság tükröződik rajtuk, amelyet a kor szakemberei is éreztek a tiszai dolgok ügyében. 1. Milyen okai vannak az árvízszínek rendkívüli magasságának? 2. Mely védmunkák azok, amelyeket ugyan terveztek, de még nem hajtottak végre? 3. A Tisza és mellékfolyóinak mekkora a vízgyűjtő területe, s áradások idején erről mekkora másodpercenkénti vízhozam várható ? „Amennyiben az erdőpusztítások lefolyással lennének az árvízszín emelkedésére, lehetséges és célszerű-e a folyók eredeténél és azok mentén a kopasz hegyoldalakat befásítani?" 4. A jelenlegi szabályozási rendszer mennyiben megfelelő, ki kell-e egészíteni, vagy módosítani az utóbbi időben többek által ajánlott „völgyzárlatok" [mai nevén a völgyzárógátak] és „oldalcsatornák" rendszerével? „Az oldalcsatornák mely pontokon lennéneka folyókból kivezetendők, mely irányban haladnának, hova torkollanának be, minő méretekkel és víztömeg számára lennének építendők,... avagy nem lenne-e célszerű egész folyamszakaszokon a töltésvonalak hátrább tétele, s minő befolyása lenne ezen töltés bellebbezésnek az ármentesítési viszonyokra?" 5. Az általános vízszín emelkedésen kívül mutatkoznak-e a folyók egyes szakaszain helyi „duzzadások", ha igen hol, és mi okozza ? 6. Minő befolyással bírnak a folyó alsó szakaszain készített átvágások „kiképződésének elősegítései" az árvízszínek állására - kell-e újabb átvágás, vagy egyeseket inkább be kell tömni? 7. Az átvágások közül melyek a „kifejlettek", „sikeresen képződök", és az „életképtelenek"? 8. A védtöltésekkel kapcsolatban milyen a jelenlegi helyzet? Nem kell-e a méreteket módosítani, esetleg a kivitelezésnél más eljárást követni mint eddig? 9. A helyenkénti erős átszivárgások oka nem a töltés építésének „modorában" rejlik-e? Hogy lehet a szivárgásokat megszüntetni, vagy a szivárgó vizek mentett oldali szétterülését megakadályozni? 10. Mi módon lehet a töltéslábak hullámcsapások elleni védelmét a legjobban megoldani? 11. A belvizek hol, és mekkora területeket szoktak elfoglalni? Mi módon lehet a kártételek ellen a legjobban védekezni? Hol kellenek zsilipek, hol kellenek „emelőgépek" - vagy pedig célszerűbb csak a csatornákba épített keresztgátak és zsilipek révén szabályozni a vizek bevezetését? I. Ferenc József király megtekinti a szegedi árvízi károkat
