Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A Tiszavölgyi Társulat előzményei és kezdetei
1855-1856 JINDEfJ HuÜrÓriJl^ÉS eILe d B fzjo r4 S P, C, oT l'JjruiTc c; rJvJÉD □ 5ZEP(KZZf[-píjsz£f- nívT^Mz "t '103-Ri^PBfaJzHullámverés ellen védő rőzsemü terve Tiszaszabályozási Központi Bizottság területileg illetékes folyamosztályaival álltak kapcsolatban. A folyamosztály igazgatója (aki közigazgatási szakember volt), vagy a kerületi mérnök (aki a műszaki kérdésekben volt illetékes) hívhatta egybe a társulati választmányokat. A választmányi határozatok jóváhagyására azonban már nekik sem volt jogosultságuk, azokat fel kellett terjeszteniük a Központi Bizottsághoz. A Központi Bizottság hívhatta össze a társulati közgyűlést. A Központi Bizottság vezetői közvetlenül is érintkeztek a társulatokkal. Évenként többször beutazták a társulati folyószakaszokat, megtekintették a vízimunkákat és biztosították a társulatok összeköttetését a bécsi kereskedelmi minisztériummal, illetve a Budán székelő legfőbb építészeti hivatallal. 1855-ben újabb rendelkezés látott napvilágot, amely a Tisza mellékfolyói mentén alakult társulatokat kivette a Tiszaszabályozási Központi Bizottság felügyeleti köréből és a területileg illetékes helytartóság építészeti osztályainak rendelte alá. Ez a tervezés és kivitelezés terén tovább bonyolította a helyzetet, és az egységes szempontok érvényesítését szinte lehetetlenné tette. A cs. és kir. bürokrácia azonban nem állt meg a félúton. 1856 októberében egy, az uralkodó által is jóváhagyott rendszabály - az ország közigazgatási rendszerének átalakításával párhuzamosan - a tiszai társulati munka igazgatását és felügyeletét az országos politikai hatóságokra, a műszaki irányítást a Tiszaszabályozási Központi Bizottság helyébe lépő Központi Felügyelőségre bízta. A Tiszaszabályozási Központi Felügyelőség a - területi helytartóságokat összefogó - főkormányzóságnak és a kereskedelmi minisztériumnak volt alárendelve. Ez a rendezés végeredményben a Tisza-szabályozás végrehajtását három minisztériumra, négy területileg illetékes hely- tartóságra és azok megyei hatóságaira osztotta szét. Még hosszan lehetne folytatni az abszolutizmus kori állami műszaki szolgálat és az ármentesítő társulatok kapcsolatának ellentmondásait, amelyek egy túlbürokratizált rendszer lényegéből fakadtak. 1855. november 10. Az árvíz hatására a Szeged városa, a mindszent-algyői hitbizomány, Tápé és Algyő községek megalakították a Csongrád-Alsó Tiszaszabályozási Fiók Társulatot. A társulaton belüli ellentétek miatt érdemi munkát nem végeztek, majd kormányzati nyomásra létrejött az - utóbb az 1879-es szegedi árvízkatasztrófa kapcsán - elhíresült Percsora-Szegedi Ármentesítő Társulat. 1855. A nagy gyulai árvíz nyomán megkezdődtek az előkészületek a Körösök és a Berettyó rendszeres szabályozására, valamint árterüknek az árvizek kiöntésétől való mentesítésére. A következő esztendőkben végzett munkálatok során, a Gyulavári és Békés közötti csatorna megásásával a Gyulán és Békésen is áthaladó Fehér-Körös holtmederré vált. 1855. Br. Sennyey Pál vezetésével újra megalakult Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulat, amely 1857-1859 között megépítette tiszai és bodrogi töltéseit egészen Tokajig. Br. Sennyey Pál, akit utóbb az uralkodó kinevezett a Flelytartótanács elnökévé, egészen 1866-ig töltötte be a társulati elnöki tisztet. 1855. Egy újabb uralkodói rendelkezés a Tisza mellékfolyóinak szabályozási ügyeit kivette a Tisza-szabályozási ügyek köréből, s a különböző országrészek illetékes helytartóságainak felügyelete alá helyezte. 1856. május 3. * Kolecsányi Endre (Nyitra) földbirtokos, a Pestmegyei Sárközi Ármentesítő Társulat igazgató-főmérnöke, felsőházi tag (1927-től), a térség belvízi rendezésének tevékeny alakja. (+ Budapest, 1932. július 21.) 1856. május 25. * Pompéry Elemér (Pest) mérnök, a Duna-szabályozá- si munkák egyik irányítója, a Szolnok-Csongrád Tisza- balparti Ármentesítő Társulat igazgató-főmérnöke, utóbb szabadalmi mérnök, s a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet igazgatója, jeles szakíró. (+ Karlsbad, 1937. augusztus 3.) 1856. szeptember 26. I. Ferenc József megtekintette a Csallóközi Vízszabályozó Társulat által épített kis-keszi és keszegfalusi zsilipeket. A kis-keszi zsilipet utóbb gr. Waldstein Jánosról, Széchenyi barátjáról, egykori al-dunai utazásának társáról, nevezték el. 47
