Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A rendszerváltás és a társulati mozgalom megújulása
Másfél évtized vízitársulati belvíz- védekezéséről Az 1995. évi LVII. törvény tette lehetővé, hogy a vízitársulatok saját műveiken önállóan védekezzenek és 1999-re készültek el azok a védelmi tervek, amelyek ennek a védekezésnek a kereteit megadták. Közben az első nagy védelmi munka 1999 február végétől (rendkívüli belvízhelyzet formájában) a társulatok nyakába szakadt. Az 1999. évi belvízvédekezésre az volt a jellemző tehát, hogy a védelmi tervek csak félig készültek el, a védelmi szervezetet is menet közben kellett felállítani és az FVM csak akkor kezdte finanszírozni a védekezést, amikor a társulatok anyagi ereje fogytán volt. A védekezés teljes költségét 380 millióforintra lehetett becsülni, ebből 300 millió forintot kaptak meg a társulatok az FVM-től. Csúcsidőben 39 vízitársulat végzett védelmi munkát, az elöntött terület maximuma pedig 450 ezer hektár (4500 km2) körül volt. A következő jelentős védekezés 1999. november elején kezdődött. December elején 20 társulat védekezett, de az igazi nagy baj december második dekádjában következett be: 50 ezer hektárról úgy növekedett intenzíven az elöntött terület, hogy közben a társulatok 50 m3/s átemelő kapacitással végezték a mentesítést. De mint később kiderült: decemberben az átlagos csapadék másfélkétszerese hullott le. Karácsonykor hó esett és a helyzet tovább romlott. December 30-ára vízitársulati igazgatói értekezletet hívtak össze, ahol Torgyán József miniszter részvételével elemezték a belvízhelyzetet és a megteendő intézkedéseket. 2000 januárja intenzív védekezéssel telt. A december végi 21-ről január végére 37-re, február elejére 49-re nőtt a védekező társulatok száma. Volt olyan nap, amikor 300 gép és 900 fő vett részt a vízitársulati védekezésben. A teljes elöntött terület 336 ezer hektár volt. A védekezés és a helyreállítás teljes költsége 1 milliárd 810 millió forint volt. 2003-ban is kialakulhatott volna kritikus helyzet, hiszen a jelentős előkészítő és kiváltó csapadék, valamint a hóadatok alapján, az előrejelzés szerint akár 300 ezer hektár is víz alá kerülhetett volna. A művek azonban már sokkal jobb állapotban voltak, mint 2000-ben és az időjárás is kegyes volt: lassú olvadás történt többletcsapadék nélkül. így mindössze 20 társulat védekezett, a maximális elöntés 50 ezer hektár volt, a legnagyobb védelmi létszám pedig 280 fő. így is 40 millióm3 vizet kellett átemelni. 2005. évben 27 vízitársulat végzett valamilyen védelmi munkát. A védekezés elhúzódott, mert a télvégi-tavaszi időszakot követően a nagycsapadékok meghosszabbították az elöntési időtartamokat, többször is újra kellett kezdeni a belvízvédekezést. Az elöntött terület nagyságának maximuma 100 ezer hektár körül volt. A társulatok 311 szivattyútelepéből 200 működött, az egyidejű átemelési kapacitás 85 m3/s volt. Összesen 131,5 millió m3 víz átemelése történt meg, 341,5 millió forint költséggel. 2006-ban a vízitársulati védekezés még az előző évinél is jobban elhúzódott, január elejétől július elejéig tartott. A 32 védekező társulat jelentős része 7-10 dekádon keresztül volt védelmi fokozatban, de voltak olyan vízitársulatok is, ahol 12-13 dekádon keresztül kellet folyamatosan fenntartani a védelmi fokozatot. A maximális elöntés 250 ezer hektár volt. A társulatok összesen több mint 300 millió m3 belvizet emeltek át, a heti csúcs 33 millió m3 volt. A védekezés költsége meghaladta a 2 milliárd forintot, amiből az utolsó, közel 500 millió forintos részt csak Kuncze Gábor elnök erélyes közbenjárására 2006 december közepén kapták meg a társulatok. Kisebb belvizek voltak 2008-ban és 2009-ben is, de ezek kezelése nem okozott nagy gondot a vízitársulatoknak. Nem voltak biztatóak a kilátások 2009 december végén sem, de a 2010. évi védekezésről már egy következő kiadvány számol majd be. Szivattyúzás és elöntés a magyar Alföldön Az ügyvezető elnök - Fehér Ferenc VITUKI-s és AGROBER-es előélet után 1991-ben került közvetlen kapcsolatba a vízitársulatokkal, a Pomázi Társulat főmérnökeként. Néhány éves (1996-97) magán kivitelezői praxis után 1998- tól a VTOSZ titkára, majd főtitkára, 2006-tól ügyvezető elnöke. Első nagyobb önálló feladata a vízitársulati védelmi tervek tematikájának elkészítése, majd a tervezési munka koordinálása, konzultációkkal való segítése volt. Már 1988 tavaszán igyekezett összefogni a vízitársulati belvízvédelmi tevékenységet, majd 1999 márciusában megszervezte a védelmi koordinátori hálózatot, amelynek 2007. évi megszűnéséig vezetője volt. Számos vízitársulati védekezés szakmai összefogója, a védelmi jelentési rendszer kidolgozója, a társulati védekezés elismert szakembere volt. 1998-ban, a VTOSZ munkabizottságainak megalakulásakor elősegítette azok munkáját és működését, de a munkabizottsági háttérmunkában több mint egy évtizeden intenzíven részt vett. Bábáskodott a vízitársulati környezetvédelmi nap, majd a környezetvédelmi nyílt nap megszületésénél, amelyeknek a mindenkori környezetvédelmi bizottsággal karöltve aktív szervezője, gyakori előadója volt. Az elektronikus kapcsolattartás élharcosa volt, részben a védelmi koordináció adatáramlásának számítógépes megoldásával, másrészt az egész szövetségi és vízitársulati elektronikus összeköttetés napi gyakorlatának kialakításával. A VÍZGAZDÁLKODÁS című szakmai lapnak 1998 márciusától volt főszerkesztője, szerzője, interjúkészítője, a lap többszöri megújításának kezdeményezője. A Szent István Egyetem címzetes egyetemi docenseként a mezőgazdasági vízgazdálkodási szakmérnök kurzusainak előadója, számos vízitársulati vezető oktatója. Nagy szerepe volt a holland-magyar vízitársulati kapcsolatok megteremtésében, a 2001. évi hollandiai továbbképzés megszervezésében. Előkészítette a 2004. évi holland-magyar workshopot, amelyen előadóként is részt vett. Szorgalmazta a VTOSZ EUWMA tagságát és a Nemzetközi Szövetség rendezvényeinek állandó magyar képviselője, gyakori előadója. Tevékenyen részt vett a VTOSZ 230
