Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A társulati mozgalom kiteljesedése a "pangás" korszakában
1988. január 24. + Nemes Gerzson (Szolnok) mérnök, a Közép-Tisza vidék árvízvédelmének, folyószabályozásának kiváló szakértője, a terület vízi-és társulati történetének jeles kutatója. (* Jászkisér, 1902. október 17.) 1988. május 31. A lakossági pénzeszközök bevonásával megvalósuló víziközmű beruházások támogatásáról szóló 42/1988. (V. 31.) MT rendelet lehetővé tette, hogy a víziközműépítő társulás a beruházásait terhelő általános forgalmi adónak megfelelő összegű állami támogatásra jogosult legyen. 1988. november 18. Gödöllőn tartotta az Országos Választmány VI. tanácskozását. A VTOV vezető tisztségviselőinek tisztújítására ez alkalommal nem került sor. 1988. december31. Átadták rendeltetésének a több mint 10 millió m3 belvíz tárolására alkalmas 3,4 km2 vízfelületű Szabolcs- Veresmarti tározót. 1988. Pozsgai Imre államminiszter ünnepélyesen felavatta a műszaki emlékké nyilvánított és eredeti állapotába hozott nagyecsedi gőzüzemű szivattyútelepet, amelyet az Ecsediláp Lecsapoló és Szamosbalparti Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat építtetett meg 1914-1917 között. 1988. A Zsámbéki-medence négy településén - Biatorbá- gyon, Pátyon, Telkiben és Budajenőn - megalakult a vízmű társulat. Tekintettel arra, hogy a társulatok nem akartak önállóan tevékenykedni, ezért csatlakoztak a Délbuda Térségi Víz- és Csatornamű Társulathoz (Érd). 1989. február + Dr. Kacskovics Ferenc (Budapest) jogász, közgazdász, a KÖVIZIG Társulati Osztályának munkatársa, a Pomázi Vízi Társulat tanácsadója, a Közép-Duna-völgyi Vízgazdálkodási Társulatok Területi Választmányának titkára. (* Nagybajom, 1922.) 1989. április 20. A Minisztertanács a lakáscélú támogatásokról szóló 106/1988. (XII. 26.) MT rendeletet kiegészítette azzal, hogy: „Közmű társulati úton megvalósuló helyi jelentőségű, közcélú létesítményeknek a lakossági érdekeltségi hozzájárulásából fedezett munkáihoz a lakossági hitelre irányadó kamat 70 %-át - a kölcsönt igényló társulat helyett - a költségvetés a hitelező pénzintézetnek megtéríti." 1988-1989 A Vízgazdálkodási Társulatok Országos Választmánya az 1980-as évek derekán lett önálló jogi személyiségű szervezet. A 15 tagú Választmány, amely komoly politikai, állami és gazdasági funkciót betöltő személyekből állt és évenként négyszer ülésezett. A választmányi tagoktól azt várták el, hogy működésükkel tevékenyen orientálják a társulatok munkáját, az érdekek képviselete tekintetében összekötő kapocs legyenek a terület és az Országos Választmány között. Sokszor persze elhangzott a kifogás a választmányi tagok esetében, hogy nem eléggé tájékozottak az ügyekben, s ezért alkalmanként aktivitásuk is kívánnivalót hagy maga után. Az 1980-as évek vége felé felmerült az a megoldás is, hogy meghagyják ugyan a tagok ötévenkénti választását, de legfeljebb két ciklusban lehet csak valaki a Választmány tagja, ráadásul előírnák a testület választásonként! 30 %-os rotációját. Ugyancsak a választmányi tagok hatékonyabb munkáját célozták azok a felvetések, hogy akkor is vegyenek részt az általuk képviselt területi választmányok ülésein, ha nem tagjai annaka testületnek, tehát közvetlen információkat szerezhessenek és közvetlenül tájékoztathassák a területi választmánynál munkálkodó tisztviselőket. Mindezen kritikák ellenére a korábbi időszakhoz képest mindenképpen jelentős eredménynek számított, hogy a társulatok érdekképviselete, érdekvédelme szervezetileg is elkülönült az állami felügyelettől. Négyen az Országos Választmányok elnökségi tagjai közül: fent Nagy István, Szabó Lajos, lent Bagonyai József, Sógor László Az Országos Választmányról Vízvezetékcső elvágása Hogy is volt ez Budapesten?- Közműtársulatok 1989-ig Jóllehet a fővárosban az ivóvíz-ellátás és a csatornázás az országos átlagnál jobb képet mutatott, mégis az igazi közműfejlesztések az 1961-ben megindult első 15 éves lakásépítési programhoz kapcsolódtak. Ez olyan erőösszpontosítást jelentett a kormányzat részéről, hogy a régi, ellátatlan kerületek (főleg a külvárosok) víziközmű fejlesztéseire szinte semmi pénz nem jutott. Mindezt a statisztika nem tükrözte, mert esetenként a városrészben épült lakótelep 100 %-os közművesítettsége a kerületi arányt nyomta felfelé. A VI. ötéves tervidőszakban (1981-1985) viszont erősen csökkent az állami lakásépítés aránya, megnövekedett a magánerős építkezések mértéke, fokozott figyelem fordult a lakossági pénzeszközök bevonására. Vidéken ez a folyamat jóval korábban megindult, de Budapesten, amíg tartott az állami építkezési program, olcsóbb volt állami lakáshoz jutni (ahol a közművesítettséget eleve központilag biztosították), mint saját építkezésbe fogni. Amikor tehát megindultak a magánerős közműépítkezések, akkor kétféle utat választottak: vagy társulatok szervezésében, vagy pedig építőközösségi társulás formájában végeztékéi a munkákat. 1983-ban megalakult az első csatornaépítő társulat a zuglói Kalocsai utcában, s Budán pedig az Irhás-árok 186
