Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A társulati mozgalom kiteljesedése a "pangás" korszakában
1984. A VIBESZ az év folyamán a közös műszaki fejlesztési feladatok ellátása érdekében társasági szerződést módosított, és a társulatokon és vízügyi igazgatóságokon kívül tagjai sorába felvette a Fővárosi Vízműveket, valamint a Fővárosi Csatornázási Műveket is. 1984. Ez évben 68 vízitársulat, 11 egyesülés (köztük a VIBESZ) és 328 víziközmű társulat működött Magyarországon. 1985. január 8. + Jenovai Tibor (Szeghalom) vízmérnök, a debreceni VÍZIG szakaszmérnöke, majd a gyulai VÍZIG termelési igazgatóhelyettese, később a Flármas-Körös-Berettyó Vízgazdálkodási Társulat műszaki vezetője. Fő szakterülete a nagyüzemi öntözés és rizstermesztés műszaki kérdései voltak. (* Budapest, 1932.) 1985. január 22. + Ziegler Károly (Budapest) ny. vízügyi főigazgató-helyettes, az 1950-1960-as évek nagy dunai árvizei elleni védekezés egyik legfőbb irányítója. (* Kolozsvár, 1898. január 25.) 1985. február 12. Az Elnöki Tanács 1984. évi 32. sz. törvényerejű rendelettel (tvr.) módosította a vízgazdálkodási társulatokról szóló 1977. évi 28. sz. tvr.-t. A módosításban a víziközmű társulat fogalmának tisztázása szerepel, amely megkülönbözteti a vízmű-, a csatornamű- és belterületi vízelvezető társulatokat. 1985. február 12. A Vízügyi Értesítőben megjelent a Kormánynak a vízgazdálkodási társulatokról szóló 1977. évi 28. számú törvényerejű rendelet végrehajtásáról kiadott 41/1977. (XI. 3.) MT számú rendelet kiegészítéséről, illetőleg módosításáról szóló 59/1984. (XII. 13.) MT sz. rendelete, amely - többek között - kimondja, hogy a víziközmű társulat a feladatkörében létrehozott vízelvezető műveket, azok elkészülte után, térítésmentesen átadja a szolgáltatásra (üzemeltetésre) alapított szakvállalat kezelésébe. A jogszabály lehetőséget adott a társulati taggyűlésnek arra, hogy az érdekeltségi hozzájárulás mértékét differenciálja. Ugyancsak ez a rendelet szólt arról is, hogy az Országos Választmány jogi személy, amely az alapszabálya szerint működik. 1985. április 1. A Vízgazdálkodási Társulatok Országos Választmánya (VTOV) a korábbi állami felügyeleti szervén belül kialakított titkársága helyett immár önálló jogi személyiséggel rendelkezve koordinálta a társulati mozgalom munkáját. 1984-1985 Alapszabályok bővítése - 1984 Az OVH a vízgazdálkodási társulatokra vonatkozó alapszabályokat kibővítette, lehetővé téve a belterületi vízrendezés társadalmasítását és a pénzügyi források bővítését azáltal, hogy a megvalósításban érdekelt állampolgárok, intézmények, szervezetek érdekeltségük arányában a költségek egy részét átvállalják. Az ily módon társulati úton megvalósuló beruházásokhoz a tanácsok, és az OVH állami támogatást biztosított, a lakossági érdekeltségi hozzájárulást pedig az OTP kedvező feltételekkel meghitelezte. Belterületi vízelvezető csatorna építése a Nyírségben A belterületi vízkárokról és vízrendezésről Ahogy a lakásépítés és a hozzá kapcsolódó vízellátás, csatornázás és szennyvíztisztítás a települések népességmegtartó képességének növeléséhez járult hozzá, úgy vált egyre inkább szükségessé hasonló célból is a települések általános arculatának fejlesztése - többek között a belterületi vízrendezés gyorsabb ütemű megvalósításával. A belterületen keletkező vízkárok (felhőszakadás, eső- vagy hóié okozta áradás, elvizesedés, stb.) növekedése több tényezőre volt visszavezethető. Akadt település, ahol egyáltalán nem voltak belterületi vízrendezési művek, s ez a tény még hatványozottabban hátrányos helyzetet jelentett ott, ahol amúgy a külterületi szakaszok rendezettek voltak. Egy hatékonyan működő csapadékvíz elvezető rendszerhez hozzátartozik a külterületi művekhez való biztonságos kapcsolódás és a befogadó művek (többnyire a vízitársulatok által üzemeltetett közcélú vízfolyások, vagy csatornák) jó állapota is. Számos esetben abból fakadtak a vízkárok, hogy a tanácsok meglévő vízrendezési műveket nem tartották karban, elhanyagolták fenntartásukat. Gondot jelenthetett az is, hogy a település fejlődésével egyre több utca (úttest és járda) burkolatot kapott, így aztán csökkent a csapadék lefolyási ideje, s megnőtt a lefolyó vízmennyiség. Az 1964. évi vízügyi törvény a települések belterületén jelentkező vízkárok elleni védekezés és a megelőzés költségeit - egyes speciális esetek kivételével - az illetékes tanácsokra rótta, tehát a belterületi vízrendezés érdekeltségi hozzájárulása nem volt áthárítható az ingatlanok tulajdonosaira. A csapadékvíz elvezetése mellett - főleg a síkvidéki településeken - a talajvízszint emelkedése okozott súlyos gondokat. Mindezen kérdéseket az akkori politikai és szakmai döntéshozók a lakosság aktív részvételére (és főként anyagi erejére) számítva a harmadik típusú víziközmű társulati forma létrehozásával gondolták jogi tekintetben (1984. évi 32. tvr.) rendezni. Ez az elképzelés azonban az elmúlt 25 év során nem sok eredménnyel járt. Útátfúrás vízvezeték építése közben a Mezőtúri Társulatnál 180
