Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A társulatok megújult feladatai a szocialista korszakban
Tanácsok és a társulatok A vízügyről szóló 1964. évi IV. törvény a belterületek - lakó, ipari és egyéb létesítmények - megvédését, a vízkárok elleni biztonságának növelését, mint alapvető népgazdasági érdeket jelölte meg és az ezzel kapcsolatos tennivalókat a helyi tanácsok feladatkörébe utalta. Az 1960-as évek viszonylagos életszínvonal növekedésével, az ezzel kapcsolatos lakásépítési programok felgyorsulásával, a sár- és pormentes utak iránti igény megjelenésével ugrásszerűen megnőtt a belterületek vízkár-érzékenysége. A fejlesztési elképzelések kidolgozásakor hamar kiderült, hogy ezen feladatok elvégzése nem lehet hatékony, ha nem illeszkednek be egy adott térség, egy adott vízgyűjtő általános vízgazdálkodási rendezésébe. Más szóval a külterület vízrendezése nélkül a belterület védelme sem oldható meg, vagy csak aránytalanul nagy költség felhasználásával. Az egymásrautaltság kézzelfoghatóvá vált, az állami, a társulati, a tanácsi és az üzemi, ill. a külterületi és belterületi víz- rendezési művek összhangját meg kellett teremteni. Ebben a tekintetben a társulatok voltak az összekötő kapocs, nekik kellett összeköttetést teremteniük a nagytérségi és a helyi vízrendezés között. Ebben a folyamatban a tanácsok egyre jobban felismerték a társulati tagsággal járó előnyöket, mert a társulatok a megoldandó feladatoknak megfelelően rugalmasan tudtak alkalmazkodni a célkitűzésekhez, ha kellett terveztek, kiviteleztek, vagy éppen üzemeltettek tagságuk érdekeinek megfelelően. Dr. Papp Ferenc vízügyi igazgató köszönti a társulatokkal foglalkozó tanácsi dolgozók továbbképzésén résztvevőket Az 1971-ben felavatott Vásárhelyi síremlék Társulatok! Hatékonyabb vízhasznosítási szaktanácsadást! Az 1970-72-es időszakban uralkodó szárazság felerősítette a mezőgazdasági üzemek öntözés iránti igényét, miközben az is a tények közé tartozott, hogy a korábban (1961-65 között) kiépített öntözési kapacitást éppen az 1960-as évek második felének csapadékos időjárása miatt keveset használták, így a gépek és berendezések amortizációja fokozott nehézségeket jelentett. 1971-ben például az öntözésre berendezett területeknek csak felén (205 km2-en) folyt öntözés elsősorban a berendezések üzemképtelensége, a szakképzett munkaerő hiánya, az esetenként előforduló öntözővíz-hiány, stb. miatt. Az okok között egy OVH-MÉM közlemény szerint az is szerepelt, hogy az öntöző üzemek nem kaptak kellő segítséget a mező- gazdasági és vízügyi szaktanácsadó szervektől. A Társulati Tanácsadóban a szerkesztő, Benesóczky József által megjelentetett cikkből idézünk: „A vízügyi szolgálat szakemberei sokat tehetnek annak érdekében, hogy ne ismétlődjék meg az 1971. évi kedvezőtlen kihasználás. Fontos eszköz ehhez, többek között a szakpropaganda, a szaktanácsadás és a bérüzemeltetés. ...Köztudott, hogy a vízügyi szolgálaton belül - jellegüknél fogva - a vízi társulatok állnak legközelebb a mezőgazdasági üzemekhez. Az 1972. évi öntözési idény előkészítésében, a jobb hasznosítás feltételeinek megteremtésében jelentős szerepet szánunk a társulatoknak, az ott dolgozó szakembereknek. Elvárjuk a társulatoktól - épp mert területükön a mezőgazdasági üzemek vonatkozásában ők a térség közvetlen vízgazdálkodásának gazdái - hogy maximálisan kivegyék részüket e tekintetben is az 1972. évi feladatok megoldásából...” 1972-1973 1972. december 28. Hódmezővásárhely központtal megalakult a Tisza- Marosszögi Vízgazdálkodási Társulat, amely napjainkban 1320 km2-en végzi a területi vízgazdálkodási feladatait. 1972. Egerben sor került a víz-, csatornamű és fürdővállalatok első országos műszaki konferenciájára, amelynek napirendjén - többek között - a törpevízművesítési program végrehajtása során addig szerzett társulati tapasztalatok ismertetése és értékelése is szerepelt. 1973. január 1. 520 km2 területtel az Országos Természetvédelmi Hivatal (OTH) létrehozta az ország első nemzeti parkját, a Hortobágyi Nemzeti Parkot. 1973. január 31. A Kormány 2006.SZ határozatával jóváhagyta az OVH által kidolgozott „A vízgazdálkodás távlati fejlesztésének irányelvei"-1. Ennek alapján a lakosság közműves vízellátását 1985-ig 85 %-ra, a csatornázottság mértékét pedig 60%-ra kellett növelni. 1973. március 7. A Mórvidéki, és a Sárvízi Malomcsatorna Vízitársulatok, valamint a Siófoki Vízmű Társulat év elején kialakított együttműködéséhez további 12 társulat csatlakozott és megalakították együttműködési szervezetüket. Az ezt befogadó társulat a Siófoki Vízmű Társulat lett. 1973. május 16. FockJenő miniszterelnökfelavatta a Kiskörei Vízlépcső és Öntözőrendszer központi létesítményét az energia- termelésre is alkalmas duzzasztóművet. A megépült folyami műtárgy és a hozzá kapcsolódó öntözőhálózatok együttműködve alkotják a Tisza-völgy tiszántúli és jászsági vízhasznosítási rendszerét. A Kiskörei Vízlépcső átadási ünnepsége 167
