Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A társulatok az árvizek, belvizek és a száraz időszakok szorításában, a társulatok államosítása
1948 Vas Zoltán a társulatok államosításáról - 1948. Vas Zoltán a következőkkel indokolta az állami vezetés lépését: "Kétségtelen, hogy amikor az ármentesítő társulatok megalakultak, ez az alakulás az önsegélyezés alapján történt, de az az idő, amikor a parasztság kénytelen volt az államtól elhagyatottan csak az önsegélyre támaszkodni, egyszer s mindenkorra elmúlt. A kormányzat számára az ármentesítés kérdése országos kérdés. Ezért halad a kormányzat az államosítás útján, és ezért fogja megvalósítani az ármentesítő társulatok államosítását. Nem az a fontos, hogy mi lesz az ármentesítő társulatokkal, mint jogi fogalmakkal, hanem hogy mi lesz az országgal és az ármentesítéssel. Lehetetlen, hogy Magyarországon a társulatokkal, a vízügyekkel több hivatal foglalkozzék. A kormányzat létre fog hozni egy olyan vízügyi szervezetet, amely a vízgazdálkodás minden kérdésével egységesen fog foglalkozni. Az, hogy a kormányzat a vízkérdést megoldja, éppen olyan fontos, mint ahogy gyárakat épít, vasutakat épít és így tovább. A vízgazdálkodást be kell építeni a hároméves terv gondolatába, mint országos programot.” A már nyugdíjas Vas Zoltán Az államosítástól (1948. június 2-ától) kezdődően az állam kötelezettségévé váltak, az addig végzett műszaki-közigazgatási-felügyeleti feladatkör mellett, az ár- és belvízvédekezés, a korábban nem állami rendelkezés alá tartozó vízfolyásokkal kapcsolatos vízkárelhárítási és vízrendezési feladatok, a vízhasznosítási társulatok által végzett vízimunkák, a közérdekű és mesterséges víziutak kiépítése, a közcélú talajvédelmi munkák. A Vas Zoltán által ígért egységes vízügyi szervezet az államosítás végrehajtása ellenére sem jött létre, sőt, az azt követő években - egészen 1953-ig - ha lehet, még nagyobb káosz keletkezett. A vízügyi szolgálat feladatait, rövid interregnum (Országos Vízgazdálkodási Hivatal) után több minisztérium között osztották meg. IVÓVÍZELLÁTÁS ts CSATORNÁZÁS FEJLESZTÉSE orszAoos vIioaxqAlnodAsi Hl AzOVH munkatársai által összeállított program címlapja Amikor az Országos Vízgazdálkodási Hivatal megalakult, még nem tartozott feladatkörébe az ivóvíz- ellátás és csatornázás, de rövidesen e téren is döntés született. A 9170/1948. (IX. 5.) Korm. sz. rendelet a lakossági vízellátást és az ehhez kapcsolódó csatornázást is e szervezethez utalta. A két háború közötti időszak e tekintetben is komoly adósságot hagyott a háború utáni Magyarországra. A Harsányi Szabolcs és mérnöktársai által elkészített víziközmű program rámutatott a falusi vízellátás tervszerű és gyors ütemű fejlesztésének szükségességére. Ami a szervezeti kérdéseket illette, az egy évvel később kiadott 15.045/1949. (XII. 3.) FM számú rendelet a az OVH szervezetét módosította, de ez nem érintette az Ivóvízellátási és Csatornázási Osztály feladatkörét. A Népgazdasági Tanács viszont 378/19/1949. NT. számú rendeletével utasítást adott arra, hogy az ipari üzemek vízellátása is az Országos Vízgazdálkodási Hivatalhoz tartozzék. 1948. szeptember 5. A 9170. sz. kormányrendelet intézkedett az ország ivóvíz-ellátásának és csatornázásának ügyében. A rendelet értelmében az OVH szervezetén belül megalakult az Ivóvízellátási és Csatornázási Osztály. Első vezetője Harsányi Szabolcs oki. mérnök volt, akinek vezetésével rövid idő alatt elkészült az ország víziközművesítési programja. 1948. október 10. Az Országos Vízgazdálkodási Hivatal (OVH) elnökének 5500.SZ. rendelete határozta meg a vízgazdálkodási körzetek feladatkörét, szervezetét, székhelyét, működési területét. A vízgazdálkodási körzeteknél ár- és belvízvédelmi kirendeltségeket is létrehoztak az alábbi helyeken: Budapest, Baja, Győr, Keszthely, Siófok, Mohács, Szeged, Szentes, Gyula, Szolnok, Karcag, Debrecen, Nyíregyháza, Mátészalka és Miskolc. 1948. október 21. Az Országos Vízgazdálkodási Hivatal szervezetén belül 1,5 millió Ft-os költséggel árvízvédelmi készenléti szervezetet állítottak fel. A költségekről a földmívelésügyi tárca költségvetésén belül intézkedtek. 1948. december 14. A 12580. sz. kormányrendelet kimondta, hogy az árvédelmi kormánybiztos az Országos Vízgazdálkodási Hivatal mindenkori elnöke. Feladata az ár- és belvíz- védekezés hatósági tevékenységének az egész ország területén való gyakorlása. 1948. Átadták rendeltetésének a Sajfoki (Tiszasülyi) Öntöző- rendszert, amely az egyik legnagyobb szivattyús vízkivételen alapuló tiszai öntözőrendszer. Az 1950-es évek elején továbbfejlesztett belvízcsatornás vízelosztó műtárgyaival és vízkivételeivel összesen 180 km2 öntözését biztosította. 1948. A hazai öntözések terjedését nagymértékben elősegítették az úszóműves szivattyútelepek, amelyek alkalmazkodtak az alföldi folyók tág határok között változó vízállásához, s amellett tetszőleges helyen tették lehetővé a vízkivételt. Az első MÁVAG-Gorup rendszerű telepeket Tiszabőn, Tiszasülyön és Kőtelken állították üzembe. 1948. Megépült a Felső-Kurcán a csőzsilip és az úszós vízkivételi mű, amelynek segítségével a Hármas-Körösből öntözővizet lehetett juttatni a Kurcába. Ezáltal a Kurca a belvizek elvezetésén túl öntözővíz szolgáltatásra is alkalmassá vált. 139
