Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A társulatok az árvizek, belvizek és a száraz időszakok szorításában, a társulatok államosítása
1934. tavasz Az éveken keresztül tartósan száraz időjárásra tekintettel a földmívelésügyi miniszter elrendelte a társulati szivattyútelepek árvízvédelmi felülvizsgálatát. 1934. tavasz A Szeged környéki szikes tavak hasznosítására - helyi vízi társulat kivitelezésében - megépült 5,2 km2 kiterjedésű fehértói halastó. 1934. szeptember 21. + Sajó Elemér (Budapest), mérnök. 1930-1934 között a vízügyi szolgálat kimagasló képességű vezetője volt. (* Őrszentmiklós, 1875. szeptember 8.) 1934. A gyulai társulati műhelyben megkezdték a Kienitz- féle axiális propellerszivattyúk gyártását, amelyek nagy szerepet játszottak a Körös-völgy belvízvédelmének fejlesztésében. 1935. november 18. Az árvédelmi telefonok újbóli összekötéséről, illetve újabb vonalak építéséről kötött egyezményt Budapesten Magyarország és Románia. Ennek eredményeképpen a Fehér- és Fekete Körösök töltésein kiépültek a telefonok Gyula és Kisjenő, valamint Sarkad és Szalonta között. 1935. Miskolci székhellyel megalakult a Délborsodi Ármentesítő Társulat, amely a Tisza hosszában utolsó még nem védett öblözeten, az ún. „borsodi nyílt ártér"-er\ 1939 végéig megépítette az ármentesítő töltéseket. 1936. november 6. A Mezőtúr-Mesterszállási Ármentesítő Társulat közgyűlésen kibővítették a szervezet tevékenységi körét és megváltoztatták a társulat elnevezését Mezőtúr- Mesterszállási Ármentesítő, Belvízszabályozó és Vízhasznosító Társulatra. Ettől kezdődően a társulat feladata az érdekeltségi területeknek a Hármas-Körös árvizeitől való mentesítése és az egész társulati árterület belvizeinek szabályozása, továbbá az öntözéssel, illetve vízhasznosítással való foglalkozás lett. 1936. A Tisza-Szamosközi Társulat által 1930-ban, a Túr csatorna hullámterén 76 holdon telepített almaültetvényt próbaképpen egy öntözőhajó által szivattyúzott viz- sugárral öntöztek. 1937. május 1. Darányi Kálmán miniszterelnök 2850. ME számú rendeleté alapján megalakult a M. kir. Országos Öntözésügyi Hivatal. 1934-1937 Kienitz Vilmos igazgató-főmérnök Kienitz Vilmos A társulati igazgató főmérnök jelentős találmánya volt a róla elnevezett gazdaságos, egyszerűen üzemeltethető és könnyen szállítható axiális szivattyú, amely belvízelvezetés és öntözés céljaira egyaránt használhattak. Ezt 1934-től maga gyártotta Gyulán. Másik fontos találmánya a zsilipkapu-szivattyú. Szak- irodalmi munkássága a szivattyúgépek tervezése és az öntözésfejlesztés témakörével foglalkozott. Társulatok és a vízrajzi szolgálat Az állami vízügyi szolgálat és a társulatok kapcsolata, tevékenységük egymást kiegészítő volta a vízrajz területén is jól nyomon követhető. A Földmívelésügyi Minisztérium folyammérnöki ügyosztályának szoros felügyelete alatt működő Vízrajzi Intézet feladata volt a vizekre (elsősorban a folyóvizekre) vonatkozó adatok gyűjtése és az azokból levonható törvényszerűségek tisztázása, különös tekintettel a mértékadó vízállások ill. vízmennyiségek megállapítására és az árvízi előrejelzésre. Miután az ár- és belvízvédekezés elsősorban a területileg érdekelt társulat vállán nyugodott - a társulatok és a vízrajzi szolgálat jó kapcsolata az eredményes védekezés záloga volt. Az 1930-as évektől fogva az együttműködés kiterjedt az öntözésekkel kapcsolatos feladatokra is. Míg a Vízrajzi Intézet a fenti feladatok ellátása érdekében 254 mércéből álló országos hálózatot tartott fenn, amelyből 75 állomás be volt kapcsolva a távirati vízjelző rendszerbe (1942-es adat), addig a társulatok szakközegei a jégviszonyok gyors változásának figyelésében és az észleléseknek a vízrajzi szolgálattal való mielőbbi közlésében vállaltak fontos szerepet. Ez a 254 vízmércéből álló állami észlelő rendszer persze nem nélkülözhette a gátőrházaknál elhelyezett társulati mércék adatait, amiket 1941-től a társulati távbeszélő hálózaton juttattak el a vízrajzi szolgálat központjába. Az eltérő helyzetből fakadt, hogy a vízrajzi szolgálat mérnökei elsősorban az elemző statisztikai feladatot jelentő árvízi előrejelzés tekintetében voltak tájékozottabbak a társulati mérnököknél, míg ezek a pontosabb helyi ismeretek birtokában jobban tudták, hol és mikor szokott ellapulni egy-egy árhullám, miért és mennyit késik itt, vagy ott az árhullám tetőzése és milyen hatással lehet annak levonulására valamely-a legutóbbi árvíz óta készült - begátalás, töltésemelés...stb. A mederváltozások ugyanis jelentősen módosították a statisztikai előrejelzés adatait, hiszen a korábbi adatok alapján szerkesztett előrejelzési görbék már nem voltak érvényesek az új mederviszonyok között. Ilyen körülmények között nem volt véletlen, hogy a két világháború közötti korszakban az árvízi előrejelzés tudományának legkiemelkedőbb alakja, Korbély József maga is társulati mérnök volt. Korbély József igazgató-főmérnök 126
