Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A társulatok az árvizek, belvizek és a száraz időszakok szorításában, a társulatok államosítása
1928-1929 1928. november 14. + Rakovszky György jogász, a Tiszavölgyi Társulat titkára, a FM tiszai osztályának vezetője, a víziberuházási törvény egyik előkészítője, 1918-ban a FM h. államtitkára 1928. A Tisza-Szamosközi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat beruházásában megépült a Tisza bal parti árvédelmi töltése Tiszabecstől Olcsvaapátig végleges nyomon és méretben. Az 52,52 km hosszú töltést, ta- licskás és kordélyos munkával több mint egymillió m3 föld megmozgatásával készítettékel. 1928. A Taktaközben a belvizek levezetésére megépültek a társulati fő- és mellékcsatornák. A főcsatornák a Tiszába eresztik a vizeket, amelyek alacsony tiszai vízálláskor gravitációsan folynak le, magasabb befogadói vízszín esetén a torkolatoknál épült szivattyútelepek segítségével jutnak a Tiszába. 1928. A soroksári Duna-ág alsó végénél megépített tassi zsilip tartósan az árvízszintig duzzasztotta a Ouna-ág vizét, ezért megkezdték a Csepel-szigeti árvédelmi töltések mögött egy belvíz- és szivárgóvíz-levezető csatornarendszer kiépítését. Az így összegyűjtött vizek átemelésére 1930-ban megépítették a dömsödi szivattyútelepet. 1929. január 3. A vízi beruházásokról szóló III. te. 15 évre előre 56 millió pengőben határozta meg a vízi munkálatokra (mederszabályozási és víziút-fejlesztési) fordítható állami költségvetési kereteket. A törvény értelmében kiadott miniszteri rendelet alapján 250 ezer pengő államsegélyt és 750 ezer pengő hitelt engedélyeztek a Rába nicki duzzasztógátjának építésére. A feladat végrehajtását a Rábaszabályozó Társulatra bízták. 1929. június Az osztrák vízi munkákkal összhangban a Lajta Vízrendező Társulat megkezdte a Lajta szabályozását. A következő év áprilisában befejezett munka során az árvizek levezetésére két medret alakítottak ki a folyó számára. Az egyiken malmokat és öntözőműveket helyeztek el, míg a másiknak (a régi Megyei Kanálisnak) az árapasztás feladatát szánták. 1929. július 27. Befejeződött a Túr új medrének kiépítése. A 11,5 km hosszú Túr-csatornát utóbb br. Kende Zsigmond, néhai társulati elnökről nevezték el. A Túr szabályozásának keretében megépült a tiszai torkolatban az ún. Túr-bukógát. 122 Az István kotró a Túr-szabályozás munkáinál A Kövessy Győző zsilip Olcsvaapátinál A Benedek József által tervezett Túr-bukógát Zsilipek, belvízi szivattyútelepek a folyók mentén Amikor megépültek az ország szabályozott folyói mentén az árvédelmi töltések, módot kellett találni a töltések mögött kialakított csatornarendszerekben összegyülekezett belvizek bevezetésére a befogadó folyókba. A töltéseket a csatornák csatlakozásánál zsilipekkel látták el, amelyek a befogadó folyó alacsony vízállásánál nyitott állapotban akadálytalanul engedték át a belvizeket. Fia a folyó vízállása magasabb volt a belvízcsatornában lévő víz szintjénél, akkor a zsilipeket bezárták és zárva tartották mindaddig, míg újra el nem következett a közvetlen beeresztés ideje. Gyakran előfordult azonban az a helyzet, hogy árvíz idején a belvízcsatornában is igen sok víz torlódott fel, és kiöntéssel fenyegetett a töltés mentett oldalán. Ilyen esetben nem volt mit tenni, és a zsilip mellé egy szivattyútelepet is kellett építeni, amely gondoskodott a belvizek folyóba történő átemeléséről. A XIX. század végén kezdtek megjelenni az ármentesítő töltések tövében a folyópartok jellegzetes építményei, a magas téglakéményű gőzüzemű szivattyútelepek. Ezek gépészeti berendezéseit az 1920-as évektől egyre inkább felváltották a dízelüzemű szivattyúk, majd az ország villamosításának teljessé tételével általánosan elterjedtek az elektromos meghajtású szivattyútelepek.
