Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)

Az első világháború vízügyi következményei, az erők koncentrálása – a Tisza-Dunavölgyi Társulat megalakulása

1921.ősze A Zala Vízlecsapoló Társulat - Kroller Miksa zalavári apát elnökletével - átalakult Kisbalaton Vízrendező Társulat­tá, s célját a Zala medrének rendezése mellett a Kis-Ba- laton öblözetében kiépítendő belvízlevezető csa­tornahálózat létesítésében jelölte meg. A Zala med­rének ásását már a következő esztendőben meg is kezdte a társulat. 1921 A Kis-Balaton és a Zala vidék lecsapoló társulatai (a Zala Vízlecsapoló Társulat a 70.) Fekete Márton, a Tiszavölgyi Társulat volt titkára Egy csepp a társulati adminiszt­ráció tengerében Az 1884:XIV. társulati törvény 32. §-a kimondta: „A központi bizottságnak, nemkülönben a jelen törvény hatálya alá tartozó vízszabályozó és ármentesítő tár­sulatoknak összes levelezései, ha hivatalos pecséttel és borítékon ezen megjegyzéssel: „Tiszavölgy szabá­lyozása ügyében" el vannak látva, postadíj-mentesek." Mindezt megerősítette az egy évvel később megalkotott vízjogi törvény 128. §-a azzal, hogy „A vízrendező tár­sulatok összes levelezései, ha a hivatalos pecséttel és a borítékon e megjegyzéssel: „Vízszabályozási ügyben" el vannak látva, postadíjmentesek." Mindez azon fontos állami érdekek felismerésének következménye volt, hogy az ármentesítő és vízren­dező társulatok, valamint a Tiszavölgyi Társulat (TT) központi bizottsága tevékenységüket a közjó érdeké­ben fejtik ki, így azonos elbírálás alá esnek a hivatalos állami és önkormányzati szervekkel. Mindez azonban semmivé látszott foszlani, amikor a postai díjmentes­ség megszüntetéséről szóló 1921 :XXI. te. végrehajtási utasítása e kedvezményezetti körből kihagyta a tár­sulatokat. A dolog logikáját csak a kedvezményezetti kör megnyirbálásának fiskális szemlélete tudta elfo­gadtatni a parlamenti honatyákkal, mert más indok nemigen szólt amellett, miért maradtak ki a társula­tok ebből a körből. A TT központi bizottsága azonnal a földmívelésügyi tárcához fordult azzal, ha a teljes bélyegmentesség ügyét nem is lehet a pénzügyi kormányzattal elfogadtatni, legalább vegyék fel a társulatokat azon hivatalos közegek közé, amelyek a hivatalos levélbélyeget saját pénztáruk terhére meg­vásárolhatják és más hivatalokra megállapított felté­telek között használhatják. A földmívelésügyi miniszter eljárt ez ügyben pénz­ügyi kollégájánál, s elérte, a társulatok a belföldi forgalomban való postai bérmentesítésre felhasznál­hatták a társulati pénztár terhére megvásárolt hiva­talos bélyegeket. Pénzügyminiszteri vélemény - anno 1922 Kállay Tibor (1881-1964), a második Bethlen-kormány pénzügyminisztere 1921 decemberében azzal a fel­adattal kapta meg a tárca vezetését, hogy az állam- háztartást egyensúlyba hozza. Ennek tudható be, hogy a társulati adóvisszatérítés kérdésében kemé­nyebb álláspontot képviselt, mint földmívelésügyi minisztertársa, aki a társulatok ügyeivel kapcsolat­ban mindig is megértőbb volt. Ezt a hozzáállást tükrözi a földadó kivetésének és az ezzel kapcsolatos kérdéseknek újból való szabályozá­sáról szóló 1922. évi XXI. te., amelynek 11. és 12. §-át a Tiszavölgyi Társulat erőteljesen bírálta. Ugyanis ezek­ben a pontokban az új törvény a korábbi 1889:XXIX, az 1884:XIV, valamint az 1885:XXIII. törvénycikkekkel ellentétben kifejezett korlátozásokkal élt, s a társula­tok adóvisszatérítésből származó bevételeit megkur­tította. Kállay 1922. szeptember 12-iki nemzetgyűlési beszé­dében mégis ilyen nézeteknek adott hangot: „A vízi társulatokat a maguk közérdekű működésében a kormányzat részéről támogatandóknak és ennélfogva állami segélyezésben részesítendőknek tartom akkor, ha valami olyan létesítményre vállalkoznak, amely az ő magánérdekük mellett egyszersmind a köz érdekeit is szolgálja. ... amint a Dunavölgyi Lecsapoló Társula­tot illetőleg már elkészítettünk és be is adtunk törvény- javaslatot, ...[úgy] o földmívelésügyi miniszter úrral [egyetértésben]... beadjuk az erre vonatkozó törvény- javaslatokat [is]." A társulati működési rend fontos pillérei voltak a különféle eljárási szabályzatok, amelyeket kinyomtatva adtak oda va­lamennyi társulati tisztviselőnek, valamint a társulati választ­mányok tagjainak. Képünkön a Dömsöd-Pataji Duna Védgát Társulat két szabályzata 116

Next

/
Oldalképek
Tartalom