Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
Az első világháború vízügyi következményei, az erők koncentrálása – a Tisza-Dunavölgyi Társulat megalakulása
1919-1920 1919. április-június A kiterjedt április-májusi esőzések következtében rendkívüli árhullámok haladtak le a Tiszán, a Körösökön és a Maroson. 1919. június 6. + Kvassay Jenő (Budapest) gépészmérnök, négy évtizeden keresztül a hazai vízügyek legfőbb irányítója. (* Buda, 1850. július 5.) 1919. augusztus 16. * Illés György dr. (Vasvár), mérnök, aki az OVF Vízellátási és Csatornázási Főosztályának vezetőjeként az 1950-es évek végén javasolta, hogy a társulati feladatokat a vízellátási és szennyvízcsatornázások beruházásaival is bővítsék ki. (Budapest, 1998. január 18.) 1920. január 23. Az Aranyhegyi árok árvize - a Duna 6,54 m-es vízállása mellett - Óbudán elöntött 0,24 km2 beépített és 0,90 km2 mezőgazdasági területet. Az árok mederrendezési munkálatainak köszönhető, hogy ugyanezen év szeptemberében, egy újabb felhőszakadás árhullámát már sikerült a mederben tartani, így Óbuda megmenekült a januárihoz hasonló elöntéstől. Bodroghy Lajos igazgató-főmérnök 1920. október 12. + Bodroghy Lajos (Mezőtúr) vízépítő mérnök. A Műegyetem elvégzését követően Kvassay mellett dolgozott, társulati mérnökként 1903/4-ben Gyomára került, majd a Mezőtúr-Mesterszállási Társulat 1911-ben meghívta igazgató-főmérnökének. Kb. 300 km belvízcsatornát és 3 szivattyútelepet tervezett-épített. Az 1919-es körösi árvízi védekezésnél megfázott, tüdőgyulladásban meghalt. Tagja volt a Vízügyi Műszaki Nagytanácsnak.^ Kispereg/Arad vm, 1877.) <114 I 1920. október 15. - a töltések emelése folytatódik Az Országos Vízépítési Igazgatóság műszaki kistaná- csa megtárgyalta a Tisza és a Körösök mentén lévő árvédelmi töltések biztonságának kérdését, s javaslata alapján a földmívelésügyi miniszter felhívta a Középtiszai, az Ivánfenéki, a Sebeskörösi, valamint a Berettyó társulatokat, hogy töltéseiket részben a koronaszint magasításával, másrészt pedig a korona vízfelőli oldalán épített nyúlgát segítségével az 1919. évi árvízszint felett legalább 0,6-1,0 m magasságra emeljék. Egy lap a Középtiszai Társulat szintezési felméréséből A tiszai társulatok helyzete a trianoni békeszerződés után A Tiszavölgyi Társulat (TT) központi bizottsága 1918. évi közgyűlés előkészítő ülését november 5-én kívánta megtartani, de arra már nem került sor. A forradalom és a harctérről visszaözönlő katonaság által előidézett közlekedési káosz mindezt meghiúsította. A bizottság vidéki tagjai nem tudtak a fővárosba felutazni, no meg nem is nagyon merték elhagyni otthonaikat, hiszen az októberi forradalom egyik első véres jelenete éppen a TT régi központi bizottsági tagjának, gr. Tisza István háborús miniszterelnöknek meggyilkolása volt. A vesztes világháború társadalmi-gazdasági összeomlását tetézte, hogy Magyarország tiszai területe hadműveleti színtérré vált, s a harcban álló Tanács- köztársaság haderői, valamint a velük szemben álló román királyi csapatok között a Tisza folyó jelentette a válaszvonalat. Amikor vesztes háború és az azt követő forradalmak kudarca után az ellenforradalmi kormányzat a helyzetet normalizálni kezdte, 1920. május 12-én a TT központi bizottsága felterjesztést intézett Rubinek Gyula földmívelésügyi miniszterhez. A kezdeményezésben azt kérték az agrárkormányzattól, hogy: 1. az 1919. évi tetőző árvízszintet figyelembe véve készíttesse el a tiszai társulatokkal a védtöltéseiket illető erősítések és magasítások terveit, s ezek felülbírálásakor érvényesítsék az egységesség, valamint a munkálatok kivitele során a folyamatosság elvét úgy, hogy az árvízi biztonság ne sérüljön, 2. a pénzügyi tárcával egyetértésben olyan megoldást dolgozzon ki, hogy az érintett társulatok ezen újabb munkáikhoz a szükséges kölcsönt, vagy törvényhozási jóváhagyással állami támogatást, avagy kamatmentes kedvezményes kölcsönt kaphassanak, mert valamennyien elvesztették vagyonuk jelentős részét az elmúlt években, 3. ugyancsak a pénzügyminiszter segítségével érje el, hogy az elmaradt társulati járulékokat a legerélyesebben beszedjék és azt a társulatoknak, ill. a nekik kölcsönöket nyújtó pénzintézeteknek befizessék, 4. tekintettel a már idegen megszállás alatt lévő vízgyűjtő területekre, érje el, hogy az ottani erdőkitermelés, ill. vízimunkák ne okozhassanak növekvő árvízi kockázatokat. Ennek érdekében haladéktalanul kezdje meg a tárgyalásokat az utódállamokkal, 5. a demarkációs vonal által szétvágott területű társulatok egységes és célszerű működtetésére dolgozzon ki megfelelő eljárási rendet, s végül 6. a harci cselekmények miatt 1919 júliusában megsérült védművekről, berendezésekről pontos kimutatást készítsenek, s intézkedjenek a károk jóvátételéről. A FM majd egy esztendővel későbbi leiratában tájékoztatta a Tiszavölgyi Társulatot, hogy a FM vízépítési igazgatóságának kistanácsa 1920. október 15-én tartott tárgyalásán tárgyalta az árvízi töltések védbiztonságát, s javasolta a miniszternek: a Középtiszai, az Ivánfenéki, a Sebeskörösi, valamint a Berettyó társulatok töltéseik koronaszintjét magasít-
