Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A társulati mozgalom kiteljesedése
ző belvizet a Dunába. Ez a „megoldás" további gondokat és árvízi bajokat okozott, ám az ilyen esetekre az igazi megoldást egy szivattyútelep jelenthetett. Az időközben kialakított három nyílású zsilip mellé végül 1896-ban építettek egy megfelelő szivattyútelepet. Az első világháború végén, 1918. december 23-án a királyi Szerbia csapatai megszállták Bátát és Bátaszéket, s már hozzá is fogtak a szivattyútelep leszereléséhez, amikor a Társulat igazgató-főmérnöke, Molnár Sándor riasztotta az antant francia misszióját, akik megakadályozták a szerb akciót. A telep rendszeresen üzemelt egészen az 1980-as évek végéig, amikor megépült kb. 150 méternyire tőle az új elektromos szivattyútelep (Báta II.). A régi telep szivattyúinak indításához 8 óra felfütési időre, 8 fő személyzetre és 1 db fogatos járműre volt szükség. Biztonsági tartalékként 460 m3 légszáraz bükkfát tároltak a telepen. Harc az ellenséggel és a vízzel 1919-ben a Tisza Tiszafüred felett átlag 25 cm-rel maradt el az addigi legmagasabb 1888. évi árvíztől, míg az alább fekvő szakaszon átlag 50 cm-rel meghaladta a korábbi maximumot. A tiszai árvédekezést nehezítették a Tanácsköztársaság haderői és a román királyi csapatok közötti harcok, mert sok helyen a védelmi vonalat a tiszai töltések jelentették, amelyek így a hadműveletektől is sérültek. A szolnoki hidat ekkor robbantották fel, s Csongrádon hajókat süllyesztettek el. Május 13-án Tiszasasnál a vöröskatonák átszakították a Szolnok-Csongrád Tiszabalparti Ármentesítő Társulat tisza-köröszugi öblözetének védtöltését. Ezzel közel 115 km2-nyi terület került víz alá. A Körösökön levonuló árvíz \s „korszakos" vo\X. Ennek hatására határozta el a Fehér-Körösi Ármentesítő Társulat a töltéskorona szintjének egy méterrel való megemelését. A Maros árvize viszont alatta maradt a korábbi csúcsnak. A Szamos rendkívül magas szintekkel tetőzött, a Bodrog közepes értéket mutatott. Az árvízi tapasztalatok alapján a tiszai gátak 1895-ös méreteihez képest a Földmívelésügyi Minisztérium szakközegei újabb méretnövelést rendeltek el. A bátai szivattyútelep Molnár Sándor igazgatófőmérnök (Mészöly Miklós Író édesapja) 1918 1918. december 2. + Maiina Gyula (Szeged) mérnök, a Tisza-szabályozás jeles alakja. (* Esztergom, 1853. május 24.) 1918. Nagymihály Pál pozsonyi mérnök az 1911-ben alakult Lajta Vízrendező Társulat felkérésére elkészítette a Laj- ta-szabályozás terveit. A munkát az tette időszerűvé, hogy a később osztrák fennhatóság alá került burgenlandi oldalon megkezdődött a folyó szabályozása. Az 1920-as évek elején az osztrákok magukra vállalták a nickelsdorfi vízosztó zsilip megépítését. 1918. Kvassay Jenő FM államtitkárfelhívására Korbély József, a Berettyó Társulat mérnöke kiszámította a Tisza négy főbb vízmércéjére vonatkozóan a vízállások közötti összefüggést, amelyet a következő év árvízi adatai alapján tovább pontosított, majd 1922-ben a várható nagyvízre vonatkozó tanulmányával a vízépítési igazgatósághoz felterjesztett. 1918. Az első világháború alatt - orosz hadifoglyok munkájával - megépültek a hortobágyi halastó ma is kifogástalanul működő létesítményei. 1918. A Magyar Tudományos Akadémia Kvassay Jenőt négy évtizedes, széles körű tudományos és gyakorlati tevékenységéért, a vízi közlekedés és kereskedelem előmozdításában szerzett kimagasló érdemeiért Wahrmann- jutalommal tüntette ki. (Részlet az indoklásból: „Egész életében hazánk anyagi jólétének emelésén nagy buzgalommal és lelkesedéssel működik, és fáradozásának jutalmát nem külsőségekben keresi, hanem működésének eredményeiben találja.") Bogdán fy Ödön, a vízügyi szolgálat főnöke a Tanácsköztársaság idején in
