Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A társulati mozgalom kiteljesedése
1901. március 18. * Mokos Sándor (Nagyvárad) Mérnök, a Nyíregyházi Folyammémöki Kirendeltség műszaki ig.h.főmérnöke, korábban az Ecsedi-láp Lecsapoló és Szamosbalparti Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat ig.-ja, a MHT nyíregyházi csoportjának szervezője és elnöke. (+ Nyíregyháza, 1964. május 28.) 1901. április ATiszavölgyi Társulat központi bizottsága foglalkozott a Szeged-Martonosi Ármentesítő Társulat megalakulásával, s deklarálta azt az elvet, hogy nem igazságos az eredeti árterek közül azok kibocsátása a társulatok kötelékéből, amelyek a meder süllyedése következtében már nincsenek árvizek veszélyének kitéve. 1901. A Mohács-Kölkedi Ármentesítő és Belvízlevezető Társulat megépítette kölkedi szivattyútelepét. 1902 elején A m.kir. földmivelésügyi minister kiadványai sorozat 28. számaként megjelent Péch Béla műszaki tanácsosnak A lecsapoló és vízhasználati társulatok c. összefoglaló kiadványa. A társulatok tevékenységéről szóló munka eredetileg az 1900. évi párizsi világkiállításra készült francia nyelven. 1902. február 27. * Bokor Mihály (Szeged) mérnök. Az Alsó-Tisza vidéken mint társulati mérnök kezdte pályáját, majd 1950- 1957 között a MÉLYÉPTERV vezető mérnöke volt. Ezt követően az OVF (OVH) főosztály vezetőjeként 1968-ig az ország árvízvédelmének, folyószabályozásainak egyik legfőbb irányítója volt, aki különösen nagy szerepet játszott a korszak sikeres árvízvédekezéseinél. (+ Budapest, 1990. március 25.) 1902. október 17. * Nemes Gerzson (Jászkisér) vízépítő mérnök, a Ke- let-Cserhátaljai Vízi Társulat szakaszmérnöke, majd a szolnoki VÍZIG vezetőműszaki munkatársa, az árvízvédelem, a folyószabályozás szakértője, jeles vízügytörténész. (+ Szolnok, 1988. január 24.) 1902. november 17. A Bega csatornának a temes-begavölgyi vízszabályozó társulat ármentesítése érdekében is szükséges rendezéséről szóló 1902:XXII. te. 9,6 millió koronát irányzott elő a Bega-szabályozására úgy, hogy az összegből 4,9 milliót az állam, 4,7 milliót pedig a társulati érdekeltek kellett viseljenek. 1902. december 2. Zentai székhellyel megalakult a Bács-Tiszai Ármentesítő Társulat. 1901-1902 Ipari vízhasználati társulatok Ezt a társulati formát 1898-ig mindössze három szervezet választotta: • az Aradvármegyei Fehérkörösi József Nádor Malomcsatorna Társulat, amely 13 malom hajtására szövetkezett. Közös költségeiket eredeti malomkerekeik száma (70) szerint állapították meg. • Az 1860-ban alakult Kis-Hernád-Bársonyos Malomcsatorna Társulat 14 malomból állt, itt minden malomtulajdonos egy szavazatot jelentett. • A Nyitra vármegyében 1897-ben megalakult Davar-csányi Vízhasználati Társulat volt a legösszetettebb mindhármójuk közül, mert itt vízerőhasznosítás (malmok) mellett öntözés és ipari vízhasználat (nagysurányi cukorgyár) is egybeterelte az érdekelteket. Ennél a társulatnál az a megállapodás született a költségek megosztása terén, hogy 1 malomkő = 100 kh- nyi rétöntözés = 1 szavazat. A Kis-Hernád-Bársonyos Malomcsatorna Társulat működési területe Árvédelmi rendelet 1899-ből Az 1898. évi dunai árvíz rossz tapasztalatait figyelembe véve Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter 1899-ben kiadott 101.726/V-l. sz. alatti rendeletében előírta minden társulat számára az árvédelmi készültség megszervezését. A rendelet szerint a vízitársulatok kötelesek voltak a töltések védelmére megfelelő tervet kidolgozni, biztosítaniuk kellett a szükséges anyagokat és a pénzt, valamint ötévenként kötelesek voltak részletes árvédelmi nyilvántartásaikat megújítani, s azokat az érdekelt állami és közigazgatási hatóságoknak megküldeni. A „Pál szivattyútelep"napjainkban Török-éri szivattyútelep A mai Szlovákiában az országhatárhoz közeli Zemplén község mellettfolyikösszeazOndavaésa Latorca folyó. Az egyesült folyó neve Bodrog. A Bodrog és a Tisza közötti területet nevezik Bodrogköznek. Területéből Magyarországon 1921 után 607 km2 maradt. A vízgyűjtő terület átnyúlik Szlovákia területére. Az 1800-as évek első felében a Tisza és a Bodrog közötti terület 2/3-ad része nyílt mélyártér volt. Az 1860-as években épült a Tisza jobb parti és a Bodrog bal parti töltése. A 140 éve megépített töltések az akkori viszonyokhoz képest már hatékony védelmet jelentettek az ismétlődő árvizek ellen, ezért megkezdődhettek a belvízrendezési munkák is. A belvizeket mesterséges csatornák gyűjtik össze és vezetik a szivattyútelepekhez, ahol a szivattyúk az összegyűlt vizet a folyókba emelik át. 1896-1900 között készült el a tiszakarádi, a török-éri, a ricsei és a felsőberecki gőzüzemű szivaty- tyútelep. A beruházó a Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulat volt, amelynek egykori elnökéről, br.Sennyey Pálról (1824-1888) nevezték el az 1896-97-ben épült törökéri „Pál szivattyútelep"-et. 100
