Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A vízügyek államosítása, a szocialista korszak vízgazdálkodása
1978-1979 1978. Magyarország ivóvíztermelése ebben az esztendőben 832,6 millió m3 volt. Ennek 90,72 %-át 32 közüzemi víz- és csatornamű vállalat szolgáltatta. 1 979. január A budapesti szennyvizek iszapjának mezőgazdasági hasznosításáról rendezett ankéton a kutatásban részt vevő Fővárosi Csatornázási Művek, Gödöllői Agrártudományi Egyetem, Országos Közegészségügyi Intézet szakemberei beszámoltak arról, hogy a délpesti folyékony rothasztott iszappal végzett kísérletekben nem mutatkozott semmilyen toxikus hatás (nagyobb iszapdózisok mellett sem), sőt a jelzőnövények a többiekhez képest jelentős terméstöbblettel hálálták meg az iszaptrágyázást. február 6. A Minisztertanács Az emberi környezet védelmével kapcsolatos tevékenységek irányításáról szólól003. sz. határozata az OVH feladatkörébe utalta a felszíni és felszín alatti vizek mennyiségének és minőségének védelmével összefüggő tevékenységek ágazati irányítását. március 1 1. Befejeződött a szegedi partfal rekonstrukciója, s a nagy szegedi árvíz centenáriumára sikerült - egy városképileg is jelentős alkotással - a város árvédelmi biztonságát magasabb szintre emelni. A partfalat díszítő árvízi emlékművet, Segesdy György szobrászművész alkotását Gergely István államtitkár avatta fel. Az évfordulóra készült el a marostorki gátőrházban az a kiállítás, amely vízügyi történeti emlékhelyként azóta bemutatja a nagy árvíz dokumentumait. április 2. A budapesti Nemzetközi Balneológiái Kongresszus résztvevői voltak az első vendégei a Margit-sziget melegvizeit hasznosító Termál gyógyszállónak április 6. f Galli László (Budapest) mérnök, mérnökgeológus, statikus tervező, a vízépítési műtárgyak, s ezek között is elsősorban az árvédelmi töltések talajmechanikai kérdéseinek kiváló szakértője. (* Léva, 1904. június 3.) Tapolca szennyvíztisztító telepe, háttérben a badacsonyi heggyel Kormányzati szinten 1979. augusztus 5-én hagyták jóvá a Balatoni Vízgazdálkodási Fejlesztési Programot és az abban foglalt üdülőkörzeti regionális rendezési tervet, amely - egyebek mellett - regionális csatornázási, szennyvíztisztítási és szennyvíz- elvezetési rendszerek létrehozását írta elő A nyárigátak szerepe az árvízvédelmi rendszerben Bogdánfy Ödön írta Az Alföld hidrológiája című munkájában: Általában a Tisza az Alföldön (a Sajó és Maros-torkolat kivételével) csak. leginkább agyagos, trágyázó hatású hordalékot mozgat. Ennek a finom hordaléknak köszöni a Nagy Alföld híres termékenységét úgy, hogy a Tisza, bár kiöntései miatt sokat panaszkodnak reá, oly áldott folyó amelynekpárja alig van. A szabályozott folyók trágyázó hatású hordalékjukat századunkban már nem a nagy kiterjedésű egykori ártéren, hanem a töltések közé szorított hullámtereken! rakják le. Képletesen szólva, ma hazánk folyóinak 1612 km2-nyi hullámterén érvényesül a Nílus- völgyéhez hasonló természetes termékenység növelő hatás. A parti birtokosok, a társulatok mérnökeivel karöltve öblözetenként építették ki „nyárigátjaikat”, amellyel e legjobban termő területeket egy kisebb áradás ellen megvédték, igaz, azzal a kockázattal, hogy bizonyos években elviszi termésüket egy nyári árvíz. A nyárigátakat műszaki igényességgel tartották jó állapotban, s természetes belenyugvással vágatták át ott és akkor, amikor a fővédvonal biztonsági érdeke azt kívánta. A mezőgazdaság kollektivizálása és nagyüzemivé válása e kockázatosságot is jelentő hullámtéri gazdálkodásban új helyzetet teremtett. A tápanyagban gazdag hordalékos hullámtér dzsungellé változott. Elmaradt mezőgazdasági hozadéka és nem tölti be árvízlevezető funkcióját, ezért a nyárigátak szerepe szinte megszűnt. Napjainkban újra kell gondolni, hogy a több tízezer hektáros hullámtér nem hasznosítható-e jobban, ha - az árvízlevezető szerep elsődlegessége mellett - az egykori ártéri gazdálkodás bizonyos elemeit újra meghonosítanánk e vidéken, nem annyira a közvetlen gazdasági, hanem a természetvédelmi haszon reményében. Szennyvízcsatorna építése 1978-ban az összes budapesti szenny- és csapadékvíz becsült mennyisége 407,76 millió m3 volt. Ebből az ipar részesedése 109,3 millió m3, az egyéb közületek kibocsátása pedig 53,99 millió m3 volt. Amint azt az idézett adatok is alátámasztották, a fővárosban elvezetett szennyvíz elsősorban háztartási és ipari tevékenység következtében keletkezett
