Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A 17-18. század vízi feladatai
Korizmics László a hazai öntözések ügyének egyik korai apostola Korizmics László és az öntözések ügye Korizmics László 1845-ben a Magyar Gazdasági Egyesület megbízásából a rétöntözés útjában álló jogi akadályok leküzdésére Rétöntözés és vízjogi terv címmel javaslatot tett le az országgyűlés asztalára. A kor politikai viszonyaira jellemző, hogy a parlament még csak nem is foglalkozott a javaslattal. Korizmics az ügy népszerűsítésére cikksorozatot kezdett Levelek, a rétöntözés érdekében címmel. „Leveleiben’' az öntözések elterjedésének akadályait a következőkben látta: 1. A jogi szabályozatlanság, 2. A beruházásokhoz szükséges hitelek és az öntözési tapasztalatok hiánya. 3- Vizeink állapota. 4. A hazai nagybirtok alacsony színvonalú művelése még sokáig nem igényli a fejlettebb gazdálkodást feltételező öntözést. Korizmics listája azért tanulságos, mert három évtized múltán a kultúrmérnökök még mindig szinte ugyanazon okokat sorolták elő. m A.f. = méter Adria felett A Duna-felmérés befejező szakaszával és a Tisza-map- páció lebonyolításával egyidejűleg került sor a Dráva és a Mura (1842-1847), valamint a Száva és a Kulpa (1840-1842 körül) felmérésére és szintezésére. Ez utóbbi szintezés jelentőségét elsősorban az Adria vízszintjéhez való csatlakozás lehetősége adta. Akkoriban ugyanis az volt a szokás, hogy az egyes, egymással kapcsolatban nem lévő folyókat különböző magassági rendszerben szintezték, ami a folyók mentén elhelyezett alappontok kiinduló magasságának összehasonlítását szerfelett megnehezítette. Vásárhelyi, hogy ezen a keserves helyzeten változtasson, elhatározta, hogy az összes addigi magasságmérés eredményét egységes alapszintre számíttatja át. Ennek érdekében rendelte el 1841-ben az Adria vízszintjéhez való csatlakozást. Ezt követően több mint száz esztendőn keresztül a geodéziai magasságokat az „Adria feletti” rendszerben adták meg. Utasításának megfelelően készült el 1843-ban „Magyarország esetmérési térképe”, amelyen az addig felmért folyók egységes alapszintre vonatkoztatott adatai szerepelnek. Ettől kezdve a vízrajzi szintezésekből nyert magasságokat „Vásárhelyi-féle” magasságoknak nevezik. A Duna-mappáció több ezer térképe, mederszelvénye, vízhozammérési jegyzőkönyve - ha nem is hiánytalanul - de ma is megtalálható a Magyar Országos Levéltárban. A Duna-mappáció során elhelyezett szintezési alapkövek tervrajza 1845 1845. augusztus 10. _____ * Wallandt Ernő (Máriaradna) mérnök. 1883-1889 között a Közmunka és Közlekedési Minisztériumban dolgozott, s tagja volt a tárca műszaki tanácsának. 1889-től a Vaskapu-szabályozás be- fejeztéig a szabályozási művezetőség főnöke volt. (f Orsóvá, 1912. november 27.) augusztus 1 6. A király gr. Széchenyi István kinevezte a Helytartótanács tagjává és a közlekedési bizottmány elnökévé. Gr. Széchenyi István és fia csónakon a Dunán A háttérben az épülő Lánchíd október 9.______________ ____________ M egalakult a Tisza-dobi Társulat, elnökének gr. Andrássy Gyulát választotta meg. A Társulat székhelye először Tiszadob, majd Tokaj, 1891-től pedig Debrecen lett. december 7. Gr. Károlyi György főispán elnöklete alatt Szarvason az érdekeltek megalakították a Körös-Szabályozási Társulatot. A Társulat műszaki igazgatója Bodoki Károly lett, aki egy Széchenyitől kapott ajánlólevél birtokában már a következő esztendőben angliai tanulmányútra ment. 1845. A Magyar Tudós Társaság Évkönyve VI. kötetében megjelent Vásárhelyi Pál 1838. október 31-iki pest-budai vízsebesség mérésének részletes leírása, valamint a mérési eredmények matematikai értelmezése. A folyó víz középsebességérői adott matematikai formulája a nemzetközi szakirodalomban az egyik első közlés.
