Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A 17-18. század vízi feladatai
1839-1840 A Magyar Tudós Társaság árvízvédelmi pályázata Gr. Andrássy György (1797-1872), az Akadémia egyik alapítója a pesti árvíztragédiát személyesen is megtapasztalta, hiszen a vész napjaiban Pesten tartózkodott, s Széchenyi Istvánnal járták csónakon a vízbe omlott várost. ...A pesti romlás képe előttem van mindég, nem szabadulhatok tőlle (...) nézeteim ... főczélja a Kormány és az Ország figyelmét ezen köz szerencsétlenségre nézve, mennyire tőlem telhetik, élénkíteni. A főváros és a tudomány sorsát szívén viselő fiatal arisztokrata az árvíz után olyat kívánt tenni, amivel igazán segíthet is, és a Magyar Tudós Társaság ügyét is szolgálhatja. így került sor arra, hogy az akadémián keresztül „jutalomkérdést” tett fel: miként lehetne megvédeni a fővárost a jövőben pusztító árvizektől. A pályázatra összesen hat pályamű érkezett be, majd a beadási határidőn túl még egy. A dolgozatok egyike sem adott használható, de még megfontolásra ajánlható megoldást sem az árvízveszedelem ellen, a „legrégebbi idők óta” a városokat sújtó árvizek történeti adatait pedig meg sem válaszolták. A pályázók mindegyike az alapadatok hiányára hivatkozott, de ezzel együtt is igen fura megoldásokat ajánlottak: volt, aki Pest városát a gödöllői dombokra telepítette volna ki, más pedig azt ajánlotta, hogy a jövőben a Gellérthegyről ágyúkkal lőjék szét a jégtorlaszokat. Mivel a felkért bírálók (Gömör és Pest vármegye. Pest és Buda városa, valamint az Akadémia háromhárom tagja) szerint a pályamunkák „egyike sem emelkedik a középszerűség fölébe”, a jutalomkérdés díjait nem adták ki (a szerzők jelképes jutalmat kaptak). Helyette az Akadémia két bírálója, Gáty István és Győry Sándor különvéleményt adott egy-egy tanulmányban a kérdésről. A harmadik tudós társasági bíráló, Vásárhelyi Pál rendes tag hivatali tiszténél fogva ezt nem tehette meg. Gáty és Győry szakvéleményükben feltárták a katasztrófa kiváltó okait, s megjelölték a megoldást is. Kemény szemrehányásokkal illették ugyanakkor Pest városát az árvízkor mutatott közönyéért és tehetetlenségéért. A nagy felbuzdulás a vizek szabályozására azonban hamar elült: hiába hozta meg az országgyűlés az 1840. A pesti Nagymező utca az 1 838-as árvíz idején évi IV. törvényt a magyarországi folyók szabályozására, a szavakon kívül nem történt semmi „gyökeres”. G yő R y ezért is írta nem minden él nélkül egy 1844-es dolgozatában: Némellyek tudni szeretnék, mennyibekerülne folyó vizeink szabályozása, és mennyi idő alatt végezhetnénk be. Erős kívánat, kivált mielőtt még csak egy mérföld is egy igazítandó egész folyamra kiterjedő rendszeres munkálattal szabályozva nincs. (...) Itt nincs ezen sóvárgó kérdésnek helye: mibe kerül?hanem ennek.: szükséges-e múlhatatlanul oltalmunkra...majd keserűen hozzátette: ... azóta ismét hat év múlt e... Nagy csatornaterv - 1839-böl Pesten megjelent Beszédes József Kolozsvártól Grétzig hajózható Nagy Csatorna tervének., és a földszin, s folyó-vízágy ótalmi elvének rövid előadása című munkája. Beszédes - az 1836. évi országgyűlésen elfogadott XXV. te. által a közlekedési eszközök építőinek nyújtandó kedvezményekre alapozva - előmunkálati engedélyt kért egy Pest-Csongrád, ill. Pest-Szeged közötti hajócsatorna építésére. Fenti munkája alapján br. Vécsey Miklós szatmári főispán kilencvenegy aláíróval, élükön gr. Széchenyi Istvánnal, megalakította a „Duna-Tisza Társaság”-ot. A Társaság jelentős sikernek könyvelhette el az 1840. évi XXXVIII. tc.-et, amely a vállalkozás jogait és kedvezményeit törvényileg is biztosította. Mindezek ellenére a Duna-Tisza-csatornát - elsősorban pénzügyi okok miatt - nem építették meg. 1839. A Helytartótanács elhatározásából Paks és Mohács között - Beszédes József tervei alapján - a Duna túlfejlett kanyarjait 11 helyen vágták át, aminek következtében a folyó hossza 96 km-rel rövidült meg. 1 840. március 31. Hieronymi Ottó Ferenc, a dunai mappádé vezetője jelentette a munkálatok befejeződését. Az 1823-ban megkezdett, több mint misfél évtizedes munka során a Duna vízrajzi adatait az ausztriai Petronelltől a Vaskapun túl egészen Csernyecig vették fel Huszár Mátyás, Vásárhelyi Pál és Hieronymi Ottó Ferenc irányítása mellett, közel ezer térképen, ill. hossz- és kereszt- szelvényen. április 14. Lechner József, a Vízi és Építészeti Főigazgatóság vezetőjének, valamint Vásárhelyi Pál hajózási mérnöknek aláírásával hitelesítve elkészült a Duna s egyéb vizek szabályozása tárgyában kinevezett országos küldöttségnek jelentése, amely számba vette az addig elkészült vízrajzi felmérések eredményeit, valamint javaslatot tett a nádornak a Duna-szabályozás főbb munkáira. május 1 3. A király szentesítette az 1839-1840. évi országgyűlés törvényeit, ezek között A Duna és egyéb folyók szabályozásáról szóló IV. tc-et, melynek alapján azután választmányt küldtek ki a Duna- szabályozással kapcsolatos tervek kidolgozására. Június 1. Vásárhelyi Pál „A Berettyó vizének hajózhatóvá tételéről aBega vizének példájára” címmel megtartotta az akadémiai rendes tagsággal járó székfoglaló beszédét. 1840. Az országgyűlés meghozta a „vizekről és csatornákról” szóló X. tc.-et, amelynek alapján a vízi ügyek némi rendszerbe voltak illeszthetők. A törvény nem tett különbséget a vizek között, s mindenféle vízi munkálatot az illető törvényhatóság engedélyéhez kötött. A törvény l4.§-a az első vízminőségi szabályozás volt, amely szerint: A vizek, vagy csatornák ágyaiba földet vagy trágyát hordani, kendert áztatni lOOfrt, vagy egy hónapi árest- rom büntetés alatt tiltatik.