Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A rendszerváltás és a hazai vízügyek - 1989
dúló áradás mértékére jellemző, hogy március 4-én Tiszabecsnél óránként közel 25 cm-rel, Tivadarnál pedig 33 cm-es emelkedéssel áradt a folyó. Ahogy az 1998 novemberében is történt, a határ ukrán oldalán megint több helyütt átszakadt a töltés. A hatalmas árvízi terhelésnek azonban a Tisza magyarországi fővédvonala sem tudott ellenállni, bármennyire is igyekeztek átszakadását a vízügyi-, polgári védelmi-, honvédségi osztagok a helyi lakossággal vállvetve megakadályozni. A folyó jobb parti töltése Tivadar és Tarpa között két helyen is átszakadt, s a közel 140 millió m3-es áradat 250 km2-nyi területet öntött el hazánkban, s a határ túloldalán. A beregi öblözet csaknem valamennyi településéről kellett kitelepíteni és menteni a lakosságot. Az árvízvédekezés a társadalom teljes összefogása mellett zajlott, s emberéletben a gátszakadás ellenére sem esett kár. A fegyelmezett és jól szervezett védekezés és a kitört vizek lokalizációja eredményeképpen a károkat sikerült minimalizálni. Mindezeket figyelembe véve az új árvízi problémák kezelésére és megoldására hosszú távú árvízvédelmi koncepció kimunkálását kezdte meg a vízügyi szolgálat, az új Vásárhelyi-terv keretében. Az új „Vásárhelyi terv" Az egykori Vásárhelyi-féle Tisza-szabályozás két alapvető célkitűzést teljesített, gyorsította az árhullámok levonulását, s megakadályozta az árvizek szétterülését. Az elmúlt 150 év alatt azonban a területhasználattal kapcsolatos igények jelentősen változtak, s ez együtt járt az árvizek elleni védelmi rendszer folyamatos fejlesztésével, alakításával. Miközben a védművek hazai szabványok szerinti kiépítése - az elmúlt évek tapasztalatai alapján is - halaszthatatlan nemzeti feladatot jelent, a vízügyi szolgálat az érintettekkel karöltve az 1990-es évek második felében, az ún. „zöld folyosó” program keretében vizsgálta, miképp lehet az árvizek ökológiai célú tározásával a hullámteret a kor igényeinek megfelelően (elsősorban környezet- és természetvédelmi, valamint turisztikai céllal) hasznosítani. Az 1998 novembere és 2001 márciusa közötti 28 hónapos időszakban levonult négy rendkívüli tiszai árvíz nyomatékosan vetette fel: fel kell tárni és rendszerbe .kell foglalni az ármentesítés, árvízvédekezés új lehetőségeit és tartalékait. Ez tehát azt jelenti, hogy egyrészt meg kell valósítani - a feladatok megfelelő sorolásával - a Tisza és mellékfolyói árvízvédelmi műveinek a mértékadó árvízszintre történő kiépítését, másrészt pedig keresni kell a töltések magasításának és erősítésének alternatíváit, a biztonsági tartalékot jelentő fejlesztés lehetőségeit. A hazai árvízvédelem jövőjét megalapozó koncepcióra épülő program, valamint a hozzá rendelt konkrét tervek kidolgozása - a „Vásárhelyi terv” továbbfejlesztése - napjaink egyik fontos feladata.
