Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)

A rendszerváltás és a hazai vízügyek - 1989

2000-2001 2000. december 3. Egerben átadták a Makovecz Imre által tervezett fedett uszodát, amelyben egy nyolcpályás versenymedence, valamint tan­medence, pezsgőfürdő, két szauna és négy tornaterem található. december 5. PHARE-támogatással megkezdődtek a Lapincs folyó árapasztó vápájának építési munkái. A mintegy 640 millió forintos beruházás - a folyó árvizei egy részének a Láhn patak völgyébe való bevezetésével - biztosítani fogja nem csak Szentgotthárd, hanem a környező magyar és osztrák területek teljes körű árvízvédelmét. december 21. Okbán Viktor miniszterelnök ünnepélyesen átadta rendelteté­sének a megnövelt méretű tarpai töltésszakaszt, amely a Felső- Tisza-vidék árvízvédelmi rendszerének fejlesztési programja keretében készült el. 2001. március 6. A kormány a felső-tiszai árvízi eseményekre tekintettel Szabolcs- Szatmár-Bereg megye területére kihirdette az árvízvédekezési veszélyhelyzetet. Az ezzel együtt járó rendkívüli készültséget már­cius 21 -én szüntették meg. Ugyanezen a napon délután a Tisza Tarpa és Tivadar között két helyen is átszakította az árvédelmi töltést. A Megyei Védelmi Bi­zottság elrendelte a veszélyeztetett falvak lakosságának kitele­pítését. március 22. Tótkomlóson, a Víz Világnapján rendezett ünnepség keretében átadták a Száraz-ér Battonya és Tótkomlós közötti rehabilitá­ciójával összefüggő, a PHARE által is támogatott projekt létesít­ményeit, amelyek a Száraz-ér völgyében gazdálkodók és a Maros hordalékkúp vízkészletét használó települések igényeit igyekez­nek kielégíteni. március 23. A kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy az árvíz során el­pusztult vagy megrongálódott lakásokat a korábbi komfort- fokozatnak és minőségnek megfelelően újjáépíti. április 27. Tiszasas főterén felavatták a 2000. évi árvíz során sikerrel elhárí­tott buzgár („Közép-Európa legnagyobb buzgárjának”) emlék­művét. A Vízügyi Keretirányelvről Az Európai Unió új vízügyi politikájának eszközeként az EU-tagállamok teljes területén előírja a vízgyűjtő szemléletű vízgazdálkodást. Ennek egységes végrehaj­tása érdekében fogadták el az uniós tagországok a Vízügyi Keretirányelvei, amelynek fő célkitűzése az in­tegrált, fenntartható vízgazdálkodási politika kidolgo­zása és megvalósítása. A 2000. december 22-én hatály­ba léptetett Keretirányelvvel Magyarország számára is feladták a leckét, mert hazánk EU-csatlakozása után ránk nézve is kötelező lesz 2015-ig a felszíni és felszín- alatti vizek állapotának jelentős javítása, és a jó állapot fenntartása. Persze nyilván lesznek ezen a téren is kivételek, de a kihívások nagy feladatot jelentenek a magyar vízgazdálkodás számára. A jelenlegi helyzet­ben ugyanakkor különösen fontosak számunkra a Keretirányelvnek a nemzetközi vízgyűjtő gazdálkodás­ra és e gazdálkodás tervezésére vonatkozó előírásai. Ezek legfontosabb jellemzője az, hogy kötelezővé te­szik a tagállamok vízi tevékenységének koordinálását az egész vízgyűjtőn, amely egyúttal a határokon túl­nyúló közös tervezéssel is együtt jár. Mindez az ed­digieknél is hatékonyabb lehetőséget jelenthet az alvízi országoknak az alvízi létből fakadó hátrányok kikü­szöbölésére, vagy legalábbis csökkentésére. Jóllehet a Keretirányelv legtöbb rendelkezése a vizek mennyiségi és minőségi védelméről szól, az elő­A tiszasasi - „talpjárati csurgással kombinálódott" - buzgár 2000 nyarán Miniszterelnöki vélemény, Szolnok, 2000. április Tudtam mindig is, bogy ez egy jól képzett emberekből álló, fegyelmezett társaság, de hogy az ország egyik részéből úgy érkeznek ide a másik részébe, hogy pon­tosan tudják annak a szakasznak a minőségi mutatóit, milyen anyagból készült a gát, milyen hosszú, milyen magas, mik az erősségei, mik a gyengéi, hogy egy ilyen felkészült, hadra fogható, az ország egyik végéből a másikba szükség szerint nagy megbízhatósággal vezényelhető kincse van az országnak, minta vízügye­sek - azt én nem láttam ilyen pontosan... (Orbán Viktor miniszterelnök interjúja a szolnoki városi televízióban) írások nagyon sok műszaki, szervezési és közpolitikái feladat megoldását teszik szükségessé. Csak példaként néhány ezek közül: a vizek állapotát nyomon kísérő monitoring rendszer megtervezése és kiépítése, a víz­gyűjtő gazdálkodás területi egységeinek kijelölése, a lehető legtöbb szempontot, valamint igényt figyelem­be vevő és integráló vízgyűjtő gazdálkodási tervek elkészítése, a társadalom bevonása a tervezési folyama­tokba, stb. Magyarország uniós csatlakozása az elkövetkező évek valamelyikében valósul meg, a Keretirányelvből fakadó feladatok megoldását azonban már ma meg kell kezdeni, annál is inkább, mert a Keretirányelv beve­zetésével kapcsolatos előkészítő munkába a tagjelölt országokat is bevonják. EU-irányelv Az Európai Parlament és Tanács 2000/60/EK sz. alatt 2000. október 23-án elfogadta a Közösségi cse­lekvés kereteinek meghatározása a vízügyi politika területén című irányelvét, amely rövidebben Vízü­gyi Keretirányelv néven ismert a hazai közigaz­gatási gyakorlatban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom