Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A rendszerváltás és a hazai vízügyek - 1989
1990 1 990. április 1 6. f Hortobágyi Tibor (Budapest) hidrobiológus, egyetemi tanár, nemzetközi hírű tudós, termékeny szakíró, aki szakterületéről több mint 20 000 ntikroszkópi rajzot készített. (* Magyardiószeg, 1912. március 15.) július 1 5. Helyettes államtitkári rangban Németh Miklós kapott megbízást arra, hogy a Környezetvédelmi Minisztériumon belül a vízügyi szakterület munkáját irányítsa. augusztus 13. ______ A 1018. sz. kormányhatározat rendelkezett a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok átszervezésével kapcsolatos teendőkről. A megosztás értelmében megszűnt a vizek minőségi és mennyiségi kezelésének szakigazgatási eszközökkel történő egységes szabályozása, ami pedig a közel egy évszázad alatt kialakult rendszer lényeges eredménye volt. október 15. ________ A z Országgyűlés által elfogadott LXV11I. törvény alapján megalakult a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium Keresztes K. Sándor, valamint a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium Siklós Csaba vezetésével. Ez utóbbi tárcánál a vízügyeknekNÉMETH Miklós helyettes államtitkár lett a felelőse. október 1 6. Göncz Árpád köztársasági elnök a Magyar Hidrológia Társaság tisztújító közgyűlésén elhangzott üdvözlő beszédében kiállt a hazai vízmérnöki kar és vízügyes dolgozók mellett, akiket a bős- nagymarosi vízlépcsőrendszerrel kapcsolatosan sorozatosan támadtak a közsajtóban. .Az államfő beszédéről - a Hidrológiai Közlönyön kívül - egyetlen más média sem adott hírt, így azt a MHT fizetett hirdetésként jelentette meg a Magyar Hírlap november 20-iki számában. A Magyar Hidrológiai Társaság elnökévé Juhász József professzort, főtitkárává pedig Raum Lászlót választották meg. október 24. A vízügyi államigazgatási munka országos koordinálása és vezetése érdekében a KHVM 4/1990. sz. rendeletével létrehozta az irányítása alá tartozó Országos Vízügyi Főigazgatóságot, amelynek első vezetőjéül október 15-én Perecsi Ferencet nevezte ki a miniszter. A bányászat hatása a dunántúli karsztvizekre A V1TUKI sokéves vizsgálatai, de régebbi tapasztalatok szerint is hidrosztatikai kapcsolat van a Duna vize és a termálvizek között. Szerencsére a termálkarszt-vízszint néhány méterrel magasabb a Duna mindenkori szintjénél, ezért a Duna vize nem juthatott be a gyógyvízkészletbe, nem fertőzhette azt, csak víznyomási kapcsolat van közöttük. Mivel a termálvíz nyomása nagyobb, az tör fel a Duna medrében „szökevényforrások” formájában. Egy vízimalom romjai a tapolcai Malom-tó kifolyása alatt Tapolca felszín alatti vízrendszerében is szintcsökkenést okozott a bakonyi bauxitbányászat Tény, hogy a mélyfúrások is megbontották e térségben a vízháztartási egyensúlyt. A margitszigeti és pesti mélyfúrások e források természetes hozamát csökkentették és a tárolt ún. statikus készletet is fogyasztották. Az 1980-as években a jelzett térségtől távolabbi, egyre növekvő bányászati vízkiemelés következtében a nyugalmi vízszint rohamosan csökkenni kezdett. A 90-es években a bányák fokozatos bezárása, azaz a vízkiemelések visszafogása e folyamatot lelassította. A dorogi bányáknál például a bányavízkiemelés 1967- ben volt a legnagyobb mértékű. Ennek távlati hatása már a budai hévizeket és gyógyfürdőket is veszélyeztette. A bányák visszafejlesztésével azonban 1977-től az addig kialakult „leszívási tölcsér” kezdett lassan visszatöltődni. Hogy egy ilyen leszívási tölcsér milyen nagyságú lehet, arra a tatabányai térség mutathat példát, ahol 1974-ben volt a vízkiemelés csúcsüzeme. Közel két évtized alatt a vízemelés központjai alatt a vízszín- süllyedés meghaladta a 70 métert. De nem ők tartották a csúcsot, hanem a nyírádi bauxitbányászok, ahol 120 méteres volt a leszívás mértéke. Ennek hatása 40-50 km-re is kiterjedt. Nem volt hát véletlen, hogy a hévízi gyógyfürdő üzemeltetői megkongatták a vészharangot. Nem akarták, hogy a fürdő gyógyforrásai arra a sorsra jussanak, mint a Dunántúli-középhegység és környékének területén egykor működő közel száz forrás, mint például a tatai Fényes források, a gyepükajáni Meleg-források, vagy a tapolcai Malomtó forrás, hogy csak a nevesebbeket említsük. A hajóépítés „hullámmozgása" A dunai gőzhajózás monopóliumát megszerző DDSG (Első Dunagőzhajózási Társaság) 1836-ban hajógyárat épített Óbudán. A forgalom felfelé ívelése következtében a gyár csakhamar az ország egyik legjelentősebb ipari üzeme lett. Későbbi története is szorosan kapcsolódik Magyarország történelmének fordulataihoz. A 19. század végén elsősorban a folyami hajózás számára építettek itt hajókat, majd az első világháború utáni gazdasági válságban egy ideig még a korábbi megrendelések tartották a termelés szintjét. Azután következett a gazdasági összeomlás. Az osztrák érdekeltségű
