Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)

A rendszerváltás és a hazai vízügyek - 1989

erőmű-rendszer, közismertebb nevén a Bős-Nagymaros probléma valamennyi rendszerváltás utáni kormány számára kemény dió maradt. A jelenlegi patthelyzet nem szolgálja a magyar nemzeti érdekeket.

Magyarországnak az Európai Unióhoz történő csatlakozása a vízgazdálkodás terén isszámos új feltételt jelent. Könnyítené a vízgyűjtőkben való gondolkodást és tervezést, ha a szomszédos országok is valamennyien tagjai lennének az Uniónak. Erre azonban néhány kivételtől eltekintve még hosszú évekig nem lehet számítani. Az ivóvizek minőségének uniós határértékeivel is vannak bizonyos gondok. A nyugati országok lakosai nagy tengeri hal fogyasztók. A halhúsban található arzén mennyisége miatt jóval alacsonyabb arzéntartalmat engednek meg ivóvizeikben, mint amit a magyar szabvány lehetővé tesz. Nálunk viszont elenyésző mértékben kerül a lakosság asztalára a tengeri halak húsa, ugyanakkor az ivóvizek arzénszintjének csökkentésére komoly pénzeket kell majd fordítani. Az említett két példa csupán ízelítő, de jelzi az ellentmondásokat, s az azokból fakadó majdani feladatokat.

A vízállás 953 cm

Kézről-kézre adják a homokzsákokat a tiszajenői nyúlgátépítésben résztvevők