Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A vízügyek államosítása, a szocialista korszak vízgazdálkodása
lapozó időszakának. Persze a maradéktalan közműves ellátáshoz nem állt rendelkezésre a szükséges állami és lakossági pénz, ezért a politikai vezetés elsősorban az ivóvízellátásra helyezte a hangsúlyt. Egy kicsit visszaköszönt a századforduló alapvető problémája, amikor a városok inkább a vízvezetékek kiépítését szorgalmazták, s a vállalkozóknak is ez hozta a nagyobb jövedelmet, mint a kevésbé kifizetődő, s esetenként luxusnak ítélt csatornázás. A lényeg az volt, hogy minél többen juthassanak tiszta vízhez. Az, hogy a használt víznek mi lesz a sorsa, kevésbé érdekelte a politikusokat. 1960-tól a „közmű-olló” rohamosan kezdett nyílni. A vezetékes víz lakossági ára (mint annyi más „ár”) nem tükrözte az előállítás költségeit, ezért az ivóvíz igény szinte korlátlan volt. Hatalmas kapacitás-bővítési programok futottak, s csak az 1970-es években jelentkező környezeti problémák hatására kezdtek módosítani a programon a csatornázás javára. Ennek egyik legjellemzőbb példája a Balaton-környék széleskörű csatornázásának megindítása volt. 1985-től a közmű beruházások gazdasági súlypontja kissé a csatornázás javára billent, ekkor indult be a nagyvárosok - Győr, Miskolc, Szeged, Pécs, Debrecen, Oroszlány-Tatabánya, Esztergom - szennyvíztisztítási programja. 1990-ben az ivóvízhálózatba bekötött lakások aránya 74 % (2,88 millió lakás) volt. Ez a szám napjainkban 92 %-ra emelkedett. Ugyanakkor, míg 1990- ben a csatornázottság a lakásoknak csupán 41 %-át (1,6 millió lakást) érintette, ma az arány jócskán meghaladja az 50 %-ot. Tehát a „közmű-olló szárai” némileg záródtak, de az Európai Közösséghez való igazodás a csatornázás és szennyvíztisztítás területén igen jelentős fejlesztés végrehajtását igényli. A „közmű-olló” nyílása - az ivóvízellátás minőségi fejlesztése mellett is - 2010- re várhatóan 10 %-ra szűkülhet. 1972-1973 1972. Ez évtől kezdve a Nyugatdunántúli Vízügyi Igazgatóság (Szombathely) laboratóriuma rendszeresen vizsgálja a Zala vizének kémiai és biológiai állapotát a folyó teljes hosszában. A kutatás célja: évi két-három alkalommal vizsgálni, milyen mértékben változtatja meg a kívülről jövő antropogén szennyezés a folyó élővilágát és eredeti állapotát. A Fővárosi Vízművek megkezdte a nagy átmérőjű, ún. „ROCLA” vasbeton csövek gyártását. Dobogókőn megépült az első - 300 m3 tározótérfogatú, 24 m vízmagasságú - kehely alakú víztorony, amely típust a VIZITERV a Vízgépészeti Vállalattal közösen fejlesztette ki. 1 973. január 1. 520 km2 területtel az Országos Természetvédelmi Hivatal (OTH) létrehozta az ország első nemzeti parkját, a Hortobágyi Nemzeti Parkot. január 31. A Kormány 2006. sz. határozatával jóváhagyta az OVH által kidolgozott „A vízgazdálkodás távlati fejlesztésének irányelvei”-t. Ennek alapján a lakosság közműves vízellátását 1985-ig 85 %-ra, a csatornázottság mértékét pedig 60%-ra kellett növelni, s biztosítani kellett az ipar várható napi 22 millió m3-es frissvíz-igényének kielégítését. A fejlesztési tervben szerepelt a Tisza III. csongrádi vízlépcsője is. március 31. f Pfannl Egon (Budapest), építészmérnök, műemléki szakember, a budapesti Király-fürdő (1959) és a Rácz-fürdő (1965) helyreállítási munkáinak tervezője. (* Budapest, 1911. március 2.) május 1 6. Fock Jenő miniszterelnök felavatta a Kiskörei Vízlépcső és Öntözőrendszer központi létesítményét az energiatermelésre is alkalmas duzzasztóművet. A megépült folyami műtárgy és a hozzá kapcsolódó öntözőhálózatok (így a Nagykunsági Főcsatorna 18 km hosszú első szakasza) együttműködve alkotják a Tisza-völgy tiszántúli és jászsági vízhasznosítási rendszerét. A duzzasztómű felett kialakított Kiskörei tározó (a későbbi Tisza-tó) a természetvédelem és az idegenforgalom kiemelt jelentőségű területe. A szabályozott Körös hangulatos részlete
