Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A vízügyek államosítása, a szocialista korszak vízgazdálkodása
1968-1969 1968. Ebben az évben alkalmazták először a folyómeder oldalának biztosítására, a medermélyülés elkerülésére a KMZ vasbeton rácsszerkezetet, amely a hagyományos kőszórásos rőzsepokróc alkalmazását tette feleslegessé bizonyos esetekben. A szerkezet tervezői Karcagi Gábor, Makrai Mihály és Zéma.n László voltak. 1969. Ez évtől kezdve az ipari üzemeknek ivóvíz-használati pótdíjat kellett fizetniük a termelésben használt ivóvízért. Az intézkedést magyarázza, hogy az ipar vízforgalma húsz esztendő alatt közel az ötszörösére emelkedett. augusztus 31. Tiszadob határában, az árvédelmi töltés mellett, a Tisza-szabá- lyozás első kapavágásának helyén, Dégen Imre államtitkár ünnepi beszédével felavatták Vásárhelyi Pál emlékművét, Grant- NERjenő szobrászművész alkotását. szeptember A lillafüredi Anna-források által szolgáltatott ivóvizet súlyos colifertőzés miatt kikapcsolták Miskolc város vízellátásából. A fertőzés okát csak két esztendő múlva találták meg. október 5. Kövegy község vízmüvének átadásával az országban elsőként a makói járás vízmű-fejlesztési programja fejeződött be. Az átadási ünnepségen Dégen Imre, az OVH elnöke méltatta a vízmű-fejlesztési program jelentőségét. október 21-25. A Tisza vízgyűjtőjén fekvő öt állam kormánymegbízottjai első alkalommal folytattak átfogó közös tárgyalást a Tisza-völgy vízgazdálkodásáról. A tanácskozás színhelye Budapest volt. november 1. A nagy szegedi árvíz 90. évfordulójára Károlyi Zsigmond szerkesztésében megjelent a Vízügyi Történeti Füzetek kiadványsorozat első száma A szegedi árvíz, 1879. címmel. november 15. Megalakult a Nemzetközi Vízellátási Szövetség (IWSA) magyar nemzeti bizottsága. „A komplex vízgazdálkodás" gondolata Korai apostolokban itt sincs hiány! Már Beszédes József leírta: Házad udvarából ne ereszd ki az eső vagy hó levét, míg nem használtad; úgy határodból, vármegyédből, országodból használatlanul a vizet ki ne bocsássad, mert ez ingyen az Isten becses ajándéka. A többcélú (komplex) vízgazdálkodás gondolata és gyakorlata nem újszerű, hiszen a vízszabályozás kezdeti korában az ármentesítés és folyószabályozás, majd a töltéseken kívül rekedt vizek átemelése, mocsarak le- csapolása, s a vizek hasznosítása egy-egy öblözetre kiterjesztve összehangolt feladatot jelentett. Igaz, míg a kártételek ellen az érdekelt birtokosok - ha nem is mindig könnyen, de - társulatokba tömörültek, addig a hasznosítás érdekében szövetkezni a tehetősebb gazdaságok „luxusa” volt. A Köszörű-völgyi tározó 1969. június 24-én felavatták a napi 2000 m3 termelésű Mát- ravidéki Regionális Vízmüvet, melyet üzemelésre a Sajómenti Vízművek vett át. A vízmű fontos eleme volt a Köszörű-völgyi tározó, amelynek térségében két hét múlva hatalmas felhőszakadás okozott riadalmat. A négy óra alatt lehullott csapadék hatására a tározóban kialakult vízszint 64 cm-rel meghaladta a tározó túlfolyójának szintjét. A sürgős apasztás érdekében meg kellett nyitni a tározó fenékürítőjét is A Kárpát-medencére kiterjedően 66 nagy önállósággal rendelkező ármentesítő társulattal nehéz volt érvényesíteni az egyéni érdekek és az eszményi természet-földrajzi egység valós vízgazdálkodási érdekeit, de még nehezebb volt a trianoni döntés után. Az önálló vízügyi államigazgatás létrejöttétől határozott törekvés volt a többcélú vízgazdálkodásra való átmenetre, amelyet a Vízgazdálkodási Keretterv kidolgozása alapozott meg. Az 1964. évi Vízügyi Törvény megteremtette annak lehetőségét, hogy a vízgazdálkodás önálló népgazdasági ágazatként illeszkedjen be a társadalmi munkamegosztás rendjébe. Minden feltétel adott volt tehát a Dégen Imre által is szorgalmazott komplex vízgazdálkodás társadalmi és gazdaságossági előnyeinek kihasználására, de a több mint fél évszázadon át beidegződött szakágazati szemlélet miatt még az ő határozottságával sem sikerült az elvet a gyakorlatba hatékonyan átültetni. A regionális vízmű vállalatok létrejötte és működése A fejlettebb országok példáját követve, a regionális (térségi) vízművek, vízellátási rendszerek hazai koncepcióját Illés György dolgozta ki és „vezette be” a magyar vízgazdálkodásba. A regionális vízmű nem más, mint egy nagyobb terület (térség), több település vagy ipartelep ellátására szolgáló közüzemi vízmű, amely egy vagy több víztermelő helyről közös csőhálózaton keresztül, közel azonos minőségű víz szolgáltatására épül. A regionális vízellátási (vízellátó) rendszer pedig egy vagy több vízgyűjtő területre, nagyobb térségre, országrészre kiterjedő többcélú (ivó-, ipari-, mezőgazdasági) vízhasznosítást biztosító létesítmények (több regionális vízmű) összessége. A térben és időben eltérő módon rendelkezésre álló vízkészletek, valamint a változatosan jelentkező vízigények összehangolására az országban elsőként - még az 1950-es években - a Borsodi iparvidéken kezdődött el a regionális vízmű kiépítése. Az alapvető cél kezdetben Kazincbarcika és Ózd iparvárosok, valamint a kör-
