Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A vízügyek államosítása, a szocialista korszak vízgazdálkodása
1967-1968 1 967. március 31. A Felső-Számos Túrközi Vízgazdálkodási Társulat, valamint az Alsó-Számos Krasznaközi Vízgazdálkodási Társulat összevonás utáni területével megalakult az Ecsediláp Vízgazdálkodási Társulat mátészalkai székhellyel. Ettől kezdve az Ecsedi-láp területén ez a társulat végzi a kezelésébe adott állami tulajdonú vízrendezési művek karbantartását és üzemeltetését. július 1 . Megkezdte működését az OVF által szervezett regionális vízmű vállalat, a „Balatoni Vízművek”. A Rózsavölgyi Imre igazgatása alatt működő gazdálkodó szervezetet a Dél-Balatoni Víz- és Csatornamű Vállalatból, valamint a Veszprém megyei Víz- és Csatornamű Vállalat üzemvezetőségeiből hozták létre azért, hogy a megnövekedett balatoni vízigényeket hatékonyabban tudják kiszolgálni, s a fejlesztések koncentráltabban szolgálják a Balaton és környéke vízellátási programját. október A VIZ1TERV mérnökei (főtervező Dóra Tibor) által készített tervek alapján megkezdődtek a Kiskörei Vízlépcső és Öntözőrendszer építési munkálatai. 1967. A Nemzetközi Hidrológiai Szövetség (IAHS) Szesztay Károly személyében magyar elnököt választott. A VITUKI elkészítette a Dunántúli Középhegység karsztvíz-megfigyelő hálózatának átfogó regionális tervét. A karsztvízszint változásának megfigyelését - a dorogi szénbányák karsztvíz-veszélyes volta miatt - már az 1910-es években megkezdték. A század második felében a bauxitbányászat is bekapcsolódott a megfigyelő kutak telepítésébe. A rendszeres megfigyelés azonban a VI- TUH tervei alapján 1968-1970 között kiépített mintegy 450 kút adatainak feldolgozásával vette kezdetét. 1 968. január 1. Magyarországon életbe léplek az ..új gazdasági mechanizmus” néven ismert gazdaságirányítási reformok intézkedései. január 1. A hatósági eljárásban bevezették a progresszív szennyvízbírságot. Szennyvízöntözésre berendezett nyárfás Kecskemét határában az 1970-es években A szennyvizek és szennyvíziszapok elhelyezésének kérdése A 60-as 70-es években jelentős feszültséget okozott az, hogy a lakosság közel kétharmada vezetékes ivóvizet fogyasztott, de csak egyharmaduk élt csatornázott területen. Ráadásul a szennyvizek és a szennyvíziszapok megfelelő kezelése és elhelyezése mindössze néhány helyen volt megoldott az országban. A helyzetben rejlő ellentmondás komoly gondokat kezdett okozni nemcsak a szakemberek, hanem a közvélemény körében is. Az ún. közműolló igen tág volta egyébként ma is kiemelt intézkedéseket igényel a szennyvizek tisztítása, ill. (elhelyezéssel és ártalmatlanítással kombinált) hasznosítása terén. Az már korábban is ismert volt, hogy bizonyos körülmények között a szennyvizeket a mezőgazdaság jó hatásfokkal tudja felhasználni elsősorban öntözés terén. Magyarországon az első szennyvízöntözés 1896- ban indult meg Aradon, ezt követően 1923-ban Debrecen mellett létesítettek szennyvíz-öntözést. Mindkét kezdeményezés alapvető hibája volt a túlterhelés, valamint az, hogy teljesen tisztítatlan, fekáliás szennyvízzel közvetlenül emberi fogyasztásra kerülő növényeket öntöztek. Hasonló hibák kisérték a további próbálkozásokat is, nemegyszer hatósági engedély nélküli „lopva” öntözések folytak. Az ilyen esetekben a járvány veszélye állandóan fennállt, ezért ezeket a veszélyes öntözéseket hatósági közbelépésre beszüntették. A második világháború után újra felmerült a szennyvizek öntözéses hasznosítása, de hiányzott a mezőgazdasági, vízügyi és közegészségügyi szempontok összehangolása, valamint nem álltak rendelkezésre a megvalósításra vonatkozó irányelvek. A hatvanas évek elején kifejezetten vízminőségi szempontból merült fel újra a mezőgazdasági hasznosítás lehetősége, amihez - a mezőgazdaság belterje- sebbé válásával - a téeszeket több helyen lehetett partnerként megnyerni. Az OVF irányítása mellett, a városi szennyvizek mezőgazdasági hasznosításával kapcsolatos vizsgálatok keretében 1963-ban a Pesterzsébeti Kísérleti Szennyvízöntöző Telepen megindultak a kisparcellás kísérletek. Az 1970-es években előbb Gyulán, majd Kecskeméten már a komplex tisztítás, a biztonságos elhelyezés és az anyag hasznosításának hármas igénye hozta létre a működőképes megoldást. A Gyula Városi Szennyvíztisztító és Elhelyező Telepen a mechanikai tisztítását, majd rövid idejű tárolását követően a szennyvizet egész esztendőben egy nyárfaültetvényre vezették. Az ültetvény fáit a papíripar céljaira telepítették. Kecskeméten ezt az eljárást azzal kombinálták, hogy nemcsak a haszonfa ültetvényeket, hanem szántóterületeket is igénybe vettek az elhelyezés érdekében. Öntözések papíron Az Országgyűlés 1969. július 2—4-iki ülésén Dégen Imre államtitkár, az OVH elnöke az öntözésről a következőket mondotta: A magyar vízgazdálkodás fel- szabadulás utáni fejlődésének egyik jelentős vonása, bogy az öntözés 400 ezer hektár területen hódított teret a mezőgazdaságban. Távlati fejlesztési elgondolásainkban másfél évtized alatt 0, 9-1,0 millió hektár öntözött területtel számolunk. Jelentését az Országgyűlés nagy tetszéssel elfogadta. Az említett öntözési tervszámok alátámasztották több nagylétesítmény meg-
