Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A vízügyek államosítása, a szocialista korszak vízgazdálkodása
1950 A tiszalóki duzzasztómű építkezése a felvíz felől 1 953-ban A felvonulási épületek felhúzásával, ill. az alapgödör földmunkáinak megindításával Tiszalöki Vízműépítő Vállalat kivitelezésében 1950. tavaszán megkezdődött a Tiszalöki Vízlépcső építése. A Vízlépcső terveit MOSONYI Emil, Mátrai István és Kertai Ede vezetése alatt készítették, s a mű beruházását a Vízügyi Nagylétesítmények Beruházási Kirendeltsége végezte Dobolyi Tibor vezetésével, s az építkezés fő irányítója Mosonyi Emil lett 1 950. október Az építési szelvény többszöri csökkentését követően abbahagyták az 1948. márciusában megkezdett Duna-Tisza-Csatorna kivitelezési munkáit, mivel nemcsak az építési terv, hanem a szükséges anyagi eszközöknek is híján volt a kormány. A földnyeső és -kotró gépeket átvezényelték a tiszalöki vízlépcső, ill. a Keleti Főcsatorna építkezéseihez. december 1 2. A nemzetközi Dunabízottság III. ülésszakán a plenáris ülés Jugoszlávia ellenzése mellett 5:1 arányban elhatározta, hogy a Rajka—Gönyü közötti Duna-szakasz szabályozása érdekében a magyar és a csehszlovák fél képviselőiből külön folyami igazgatóság alakul, és hozzájárulnak bizonyos minimális hajózási illeték szedéséhez. 1950. A Nyírségben megkezdték - a feltaláló Gavallér Endréről elnevezett - Gavallér-féle újrendszerű, előregyártott vasbeton csator- nafenék-burkolat gy ártását és alkalmazását, amely a kísérletek szerint jól bevált a folyós homokban. Megépült a szocialista kor nagyipari fejlesztése egyik kiemelt városának, Komlónak vezetékes vízműve. A gyorsan fejlődő iparváros vízellátása érdekében megszervezték a Tatabányai Városi Víz- és Csatornamű Vállalatot. Az 1581 -es dunai fkm-nél, a Dunai Vasmű kikötőjének építésével megkezdődött a hazai ipari kikötők építésének és fejlesztésének első üteme. (A munkát egyébként 1955-ben fejezték be.) A Fővárosi Tanács felügyelete alá tartozóan megalakult a Fővárosi Fürdőigazgatóság, amely kezelésbe vette a budapesti gy ógyfürdőket, strandokat, tisztasági fürdőket és a gyógyforrásokat. Nem kerültek viszont szervezeti körébe a versenyuszodák és néhány kerületi tisztasági fürdő. Az OVH Vízrajzi Osztálya megkezdte az országos forrásnyilvántartás mérési és dokumentációs munkáit. A vízrajzi szolgálat emellett - a nagyobb folyók vízállásának folyamatos figyelése érdekében - elkezdte telepíteni a korszerű rajzoló vízmércéit is. Ugyancsak a vízrajzi szolgálat építette meg a szigetközi talajvízszint észlelő hálózatának első kútjait Ásványráró, Vámosszabadi és Győrladamér térségében. A hazai víziutak és a nemzetközi politika A dunai és tiszai vízlépcsők létesítésének hidrológiai kérdéseiről 1951. június 19-20. között tartottak konferenciát a Magyar Tudományos Akadémia illetékes tudósai. A bevezető előadásból, amelyet L. A. Eliava, a Tbiliszi Állami Vízerőmű Tervező Intézet vezetője „A Tisza-csatomázás legfontosabb hidrológiai problémái” címmel tartott, mai fül számára kiérződik az akkori tudománypolitika szelleme: A Tisza és Duna folyókon létesítendő vízlépcsők hazánk természetátalakítási tervének. legfontosabb részei. A Tisza folyó a hozzá csatlakozó és kereken 100 km hosszú - a Tiszántúlt átszelő - hajózható öntöző főcsatornával és a befogadó Kőrös vízrendszerrel együtt nagy teljesítőképességű hajóutat biztosít, amelyen az év minden szakában 1000 tonnás uszályok közlekedhetnek. A Tiszán ekkor még Tisza- löknél, Tiszabőnél és Szegednél tervezték a vízlépcsőket. A Kárpát-medence vízgazdálkodási tervezése átkerült a nemzetközi politika sodrásába.
