Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A két világháború között
illemhelyeket nem épített, viszont megállapodott László Ferenc vállalkozó cégével, és az létesített, ill. üzemeltetett újabb nyilvános WC-ket. A második világháborús ostrom előtti nyilvántartások szerint a László-cég 54, a Beetz-cég pedig 28 illemhelyet tartott karban és üzemben. Az ostrom annyi más mellett ezeket sem kímélte, de tulajdonosai viszonylag gyorsan helyreállították a csak sérült építményeket, s újra virágzott a WC-üzlet. Egészen 1950 májusáig, amikor egy fővárosi tanácsi határozattal e téren is jó időre befellegzett a maszekvilág, s az összes (66) nyilvános illemhely felett az egyeduralkodó a Fővárosi Csatornázási Művek lett. Csak az 1980-as évek második felében kezdett újra éledezni a piaci világ a közvécék környékén, mert 1986-ban a 123 illemhely közül többet megint átvettek gebinbe az abban üzletet szimatolók. Napjainkban már nem a privatizált Csatornázási Művek Rt. a tulajdonos, hanem a fővárosi önkormányzat, s az illemhelyek döntő többségét magánvállalkozók üzemeltetik. A vizekkel foglalkozó szakemberek társadalmi mozgalmai A múlt század közepén megkezdett átfogó vízszabályozási munkák közel fél évszázad alatt egyre inkább megkövetelték a vizekkel foglalkozó szakemberek és tudósok közös munkáját, szakmai tapasztalatcseréjét. Kezdetben ez az önszerveződés a Magyarhoni Földtani Társulat, valamint a Magyar Mérnök- és Építész Egylet szervezeti keretein belül jött létre. Ez utóbbiban megalakított Vízépítési (vízépítészeti) Szakosztály elsősorban a vízmérnököket hívta sorai közé, függetlenül attól, hogy az illető ármentesítő társulatoknál, folyammérnöki-, ill. kultúrmérnöki hivataloknál, vagy éppen a vízrajzi szolgálatnál dolgozott. Ahogy a szakmák és tudományok fejlődése egyre inkább specializálta a velük foglalkozó értelmiségieket, nemcsak a mérnökegyleten belül, hanem a Magyarhoni Földtani Társulat keretei között is létrejött egy szakosztály, amely a hidrológiával foglalkozókat tömörítette. A Hidrológiai Szakosztályt 1917-ben Bogdánfy Ödön hidrológus, kultúrmérnök, a Vízügyi Közlemények szerkesztője, a Tanácsköztársaság idején a vizügyi szolgálat vezetője Kovács Sebestény Aladár műegyetemi professzor elnökletével 82 fő alakította meg. A szakosztályi titkári teendőket a hidrológiai tudomány akkori legkiválóbb művelője, Bogdánfy Ödön látta el. A szakosztály taglétszáma 1944 végén 366 fő volt. A háborút követő időszakban a hidrológia tudományának fejlődése, a hidrológiával foglalkozó szakemberek mind nagyobb száma lassanként túlnőtte a Földtani Társulat által biztosított szervezeti kereteket. (A helyzet jellemzésére elég egyetlen adat: míg a szakosztálynak 1948 végén több mint 400 tagja volt, addig az anyaegyesületnél mindössze 230-an regisztráltatták magukat.) így nem meglepő, hogy amikor a Hidrológiai Szakosztály 1949. január 26-án tartott közgyűlésén elhatározta az önálló egyesület megalakítását, az anyaegyesület Földtani Társulat - alig több mint fél hónap múlva összeülő - közgyűlése jóváhagyólag vette tudomásul a szakosztályi döntést. 1939 1 939. február 25. Mezőkövesd határában, Zsóry Lajos képviselő birtokán egy olajkutató fúrás nyomán 875 m mélységből percenként 654 liter, 71 °C hőmérsékletű vizet tártak fel a triász időszaki rétegből. A folyamatos működtetést a nagyfokú sókiválás akadályozta. Ezután még több hévízkút is létesült a Zsóry-fürdő zavartalan gyógyvízellátására. március 14. A független Szlovákia létrejöttével párhuzamosan a magyar katonai egységek bevonultak a 12 061 km2-es Kárpátaljára, s ezzel létrejött a közös magyar-lengyel határ. május 21. * Dávid László (Budapest) mérnök, kandidátusa, a hidraulika, mérnökhidrológia és vízkészlet-gazdálkodás nemzetközi hírű szaktekintélye, UNEP átfogó vízügyi programjának kidolgozója, (f Amsterdam, 1987. november 12.) szeptember 1. Németország megtámadta Lengyelországot, s ezzel megkezdődött a 11. világháhoní. október 1 0. A természetvédelmi törzskönyvbe 1. sorszámmal bejegyezték hazánk első védett természeti területeként a debreceni Nagyerdő északkeleti részén húzódó 31 hektárnyi erdőséget. november A Fehér-Körös jobb parti árvízvédelmi töltése a romániai Kisjenő alatt, a székudvari hídnál elszakadt, de a kiömlő mintegy 30 millió m3 víz útjában álló lokalizációs töltés, amely az 1920-as évek közepén épült, meggátolta a magyar területek elárasztását. 1939. A Majna-Duna csatorna részét képező majnai víziül Aschajfenburg-Vt'iirzburg közötti 165 km-es szakasza, 13 vízlépcső megépítésével 13 év alatt elkészült. 1939. A Vízügyi Közleményekben megjelent Babos Zoltán és Mayek László tanulmánya/H ármentesítések, belvízrendezések és léc- sapolások fejlődése Magyarországon, amely első ízben foglalta össze és értékelte röviden a több mint egy évszázadon keresztül folyó hazai vízmunkákat.
