Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A dualista korszak vízügyeinek fejlődése
1895 1895. Kiépült Besztercebányán az egyesített rendszerű, tehát a szennyvizet és a csapadékvizet közös hálózaton levezető' városi csatornahálózat. A maga nemében ez volt a Felvidéken az első ilyen megoldású létesítmény. Az 1876-ban kihirdetett közegészségügyi törvény alapján elsőként Szepes vármegye alkotta meg fürdőügyi szabályrendeletét. Ebben említik a „fürdőbizottságot”, amely átvitt hatáskörben fürdőügyi jogkört gyakorolt. Egy év alatt elkészült Arad városának csatornázása, több mint 25 km hosszú csatornahálózattal. A csatornázással egyidejűleg megépítették az ország első szennyvíztisztító művét is, amely a ta- lajszűréses technológiával működött. Az előző évben megkezdett beruházás nyomán megépült Nagyvárad 63 km hosszú vízvezeték-hálózata, amelyet a Körös mellé telepített 4 parti szűrésű kútra alapoztak. Szőts Béla és Bánó László mérnökök tervei alapján Ikerváron, a Rába vizére telepítve üzembe helyezték a kezdetben 3 turbinával működő, több mint 660 kW összteljesítményű vízerőtelepet. A mai Magyarország területén ez volt az első vízerőmű. A Rába megfelelő mennyiségű vizének a Kis-Rábába való beterelésére korábban Nicknél épített, s gyakran tönkremenő rőzsegát helyébe a Rábaszabályozó Társulat beton fixgátat, valamint a Kis-Rába vízmennyiségének szabályozására beton csőzsilipet épített. A felvidéki Iglón és az erdélyi Abrudbányán törpevízerőművet építettek. Sárvár környékén a Nagyöblű majorban a Közegészségügyi Mérnöki Szolgálat megfúratta a régió első artézi kútját. Hódmezővásárhelyen a körzeti vízvezeték létesítésére megalakult az első hazai Kúttársulat. A Balaton déli partján az első vízmű Fonyód-Bélatelepen épült, galériás rendszerrel, s a Várhegyen 68 m3-es szolgálati medencével. Víztermelése percenként 2001 volt. 1895. március-áprilisában a hóolvadásből és a tavaszi esőkből származó rendkívüli árhullám alakult ki a Tiszán, mely Szolnokig alatta maradt, Szolnoktól lefelé pedig meghaladta az 1888. évi árvíz magasságát. A Tisza alsóbb szakaszán több töltéstestet meg nem bontó meghágás, vagy másodrendű gát szakadása (Cibakháza, Törökbecse, Gyálarét, Csurgói rét, stb.) történt. A törökbecsei és gyálaréti szakadások - egyes akkori becslések szerint - a Tisza vízszintjét Szegednél 34 cm- rel csökkentették. Mintegy 200 km2 került víz alá. A Körösökön három árhullám vonult le, ezek közül az áprilisi meghaladta az 1888. évi árvízszintet, de itt gátszakadás nem történt. Az árvizek mellett immár hagyományosan gondot jelentett a belvizek kiterjedése is. A sajfoki szivattyú- telep például az összegyülekezett belvizeket csak ötven napi munkával tudta átemelni a Tiszába. Felmérés... 1894-95-ben a Vízrajzi Osztály felmérte a Balaton vízviszonyait, és kiadta a tó 1:150 000 méretarányú mélységi térképét. A mérések szerint 104,52 m A.f. szinten a tó kiterjedése 591 km2, átl. mélysége 3,1 m, víztömege 1,832 milliárd m3 volt. Megint árvíz A vízrajzi szolgálat mérőcsónakja, amelyet a Balaton tudományos tanulmányozása során a mélységi adatok megszerzésére használtak A kép jobboldali hátterében látható PÉCH Józsefnek, a vízrajzi szolgálat vezetőjének könnyű vitorlása Védekezés nyúlgáttal a Tisza 1895. évi árvize ellen Röszke térségében Az árvízi „hurokgörbe" A Vízrajzi Osztály mérnökei - Hajós Sámuel vezetésével - az 1895. évi tiszai árvíz alkalmával a folyó dinynyésháti és (az attól 80 km-re fekvő) tisza- püspöki szelvényében tanulmányi vízhozam- sorozatméréseket végeztek. Munkájuk során meghatározták, hogy az általuk vizsgált árvíz és az 1896-98. évi árvizek során a mérési szelvényekben a vízmozgás négy fő tényezőjének (víztömeg, vízállás, vízszínesés és középsebesség) maximumai milyen sorrendben következnek be. Kimutatták, hogy az általuk tanulmányozott típusú árhullámok esetében az ugyanazon vízállásnál áradás esetén nagyobb, míg apadáskor kisebb vízhozamok folynak át a folyó adott mederszelvényében. (Évtizedekkel később kiderült, hogy a jelenség más típusú tiszai - és dunai - árhullámok esetén fordított sorrendben is bekövetkezhet). A mérésekből kapott adatokat vízállás-vízhozam koordinátarendszerben ábrázolva kapták meg a nevezetes „hurokgörbé”-t, amelyet először a Vízrajzi Évkönyvek-ben a magyar vízrajzi szolgálat mérnökei publikáltak a világon.
