Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A dualista korszak vízügyeinek fejlődése
1892-1893 A Magyar Szent Korona Országainak 1 907. évi fürdő-térképe Az 1891 -ben alakult Balneológiái Egyesület által kiadott térkép jól láttatja, hogy a legjelentősebb gyógyfürdők abban a korban a Felvidéken és Erdélyben voltak, tehát azokon a területeken, amelyek a világháborút követően az utódállamokhoz kerültek 1892. szeptember 13. I. Ferenc József jelenlétében, ünnepélyes külsőségek közepette felavatták Pécs városának vízellátó rendszerét. A Tettye-forrásra - Böckh János szakvéleménye alapján - épített pécsi vízmű napi 600-10 000 m3 vizet adott a városnak, jelentősebb üzemeltetési költség nélkül, mivel a vizet gravitációs úton juttatták a vezetékbe. november 24. A Marcal folyó vizét átterelték a szabályozás után kialakított új mederbe. A folyó jobb parti töltésébe Gyirmótnál beton alapú zsilipet építettek, hogy a mocsaras terület vizeit bevezethessék a Marcalba. A folyó menti töltésépítési munkálatokat a következő évben fejezték be. 1892. A Felső-Duna egységes szabályozásával összefüggésben a vidék árvédelmét is egységesen kívánta a kormányzat kezelni. Ennek érdekében négy helyi társulatot hivatalból egyesítettek, s gr. Laszberg Rezső Győr vármegyei főispán, miniszteri biztos vezetésével, Győr székhellyel, megalakult a Szigetközi Ar- mentesítő Társulat. 170 kisgazda összefogásával megalakult a Tisza-völgy első önálló és valóban működő öntözőtársulata, a Makiári Vízhasználati Társulat. A társulat az Eger-csatorna vizével 1,07 km2-nyi területet öntözött. ben megindult a balatoni üdülőövezet közművesítése. Természetesen szó sem volt valamiféle összehangolt programról, inkább az egyes nyaralók tőkeereje, ill. elszántsága volt a döntő abban, milyen kapacitással épüljön ki a vízmű, vagy milyen rendszerű csatornázást valósítsanak meg. Jellemző a helyzetre, hogy az első balatoni vízmű (1885. Bélatelep) gépészeti berendezését egy leselejtezett hajóból kiszerelt gőzgép jelentette. Ugyancsak 1885-ben készült a keszthelyi Festetics- kastély vízvezetéke, amely a vonyarcvashegyi forrás vizét használta. Keszthely azonban ebből semmi hasznot nem látott. A várost egy 1910-ben fúrt kút vizével látták el, s a lakosság erről hordta a vizet egészen 1928-ig. A már akkor is tekintélyes település, Siófok 1912-ben fogott hozzá a közművesítéshez, s két év alatt 12 km vízvezeték és 9,5 km szennyvízcsatornát építettek. Tihany községben is sokáig nem volt közkút, s a Balatonból merített ivóvizet a nők hordták fel a faluba. 1909-ben változott a helyzet, a tó partján működő kút- ból szélkerékkel működő dugattyús szivattyú nyomta a vizet az apátsági épület padlásán lévő tartályba. Ha erős volt a széljárás, akkor a falu lakosai is vízhez juthattak. Balatonfüred már csak a harmincas évek közepén építette ki víz- és csatornaművét, s nem volt ez másképp Hévízen sem. Itt az nehezítette a tervezők dolgát, hogy a mélyből csak meleg vizet lehetett nyerni, s ezt kellett különböző eljárásokkal lehűteni, hogy használható legyen. Hévíz csatornaművé egyébként néhány évvel korábban (1928) épült, s érdekessége az, hogy az országban itt alkalmazták először a Simplex-rendszerű (eleveniszapot használó forgókerekes levegőztetőmedencés) biológiai tisztítást. Ybl Miklós tervei alapján 300 m3 tárolására alkalmas víztorony épült Aradon, amely az Alföld első közfogyasztást szolgáló ilynemű létesítménye volt. A város korszerű csatornázását is ebben az évben fejezték be. Az Alföldön szórványos kolerajárvány volt, amelyet bizonyíthatóan a Tisza szennyezett vize terjesztett. Ugyancsak a fertőzött víz okozott kolerajárványt Budapesten is. 1 893. február vége A dunai jeges árvíz súlyos károkat okozott Gerjennél, ahol a házak összedőltek, a kétezer fős lakosság elmenekült és több ember meghalt, valamint Faddnál, ahol a víz két helyen is átszakította az árvédelmi töltést.
