Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A dualista korszak vízügyeinek fejlődése
1885-ig főként a hozzájuk forduló birtokosokat látták el szaktanácsokkal és tervekkel, addig a vízjogi törvény már közigazgatási feladatokkal is megbízta a kultúrmérnököket, mivel a földmívelésügyi tárca elé utalt ügyekben a kultúrmérnökök voltak a kijelölt hatósági szakértők. A kultúrmérnöki szolgálat ily módon történő „beemelése” az államigazgatási eljárás folyamatába lényegében a már korábban is létező folyammérnöki hivatalokkal való egyenjogúsítását jelentette. így mindkét hivatal immár együttesen látta el a felügyeletet az országban bármily címen folyó vízi munkálat felett. Az intézmény fő feladata a talajjavító vízi munkálatok elvégzése volt: lecsapolások és alagcsövezések, ritkább esetekben az öntözések propagálása és megindítása. Ezen kívül azonban az intézménynek kézbe kellett vennie - éppen a vízmentesítések sikere érdekében - az addig gazdátlan kisebb vízfolyások, a nem hajózható, s ezért a folyammérnöki hivatalok hatáskörén kívül eső, ún. „nem állami kezelésben lévő” folyók, patakok rendezését és a vízmosások megkötését is. Ugyancsak a kultúrmérnöki szolgálat karolta fel a mezőgazdasági vízgazdálkodás egyik sajátos, s nemcsak gazdasági, hanem vízrendezési szempontból is fontos feladatát, a tógazdálkodás ügyét is. Különösen hatékony megoldások születtek az alföldi szikes területek halászati hasznosítása terén. Elég itt a bihar- ugrai, hortobágyi, szeged-fehértói tógazdaságokra utalni, amelyek valamennyien a századforduló táján, ill. századunk első évtizedeiben létesültek. Az első magyarországi gőzüzemű szivattyú angol gépei a sajfoki belvízszivattyú-telepen VÍZÉPÍTÉST AI WWi A MAGYAR KIRÁLYI VlZME.-TF.KI ISKOLA RÉSZÉRE. ELSŐ RÉSZ. Irta: LOVAS SÁNDOR. kulturfomúmök.- j KO/pumriúizrntcOTTffif KASSA KIES LAJOS KÖNYVNYOMTATÚ-1 NTÉ/.ETE 18'J I. A vízmester-képzés egyik tankönyvét a kassai kultúrmérnöki hivatal főnöke, Lovas Sándor írta Végül pedig a kultúrmérnöki szolgálat tevékenységi körébe tartozott a közegészségügyi mérnöki munkálatok (ivóvízellátás, csatornázás és szennyvíz- tisztítás) tervszerű irányítása is. Az 1885. évi vízjogi törvény kimondta, hogy minden olyan vízi munkához, amely idegen érdekeket érint előzetes hatósági engedélyt kell kérni. így aztán a községi vízvezetékek és csatornák terveinek engedélyezése folytán a kultúrmérnöki hivatalok egyre közelibb kapcsolatba kerültek e szakterület kérdéseivel. 1881-1883 1881. Az angliai (lodalming városában üzembe helyezték a világ első villanyerőművét, amely a Wey folyó vízi energiájánakfelhasználásán alapult. 1882. január 1 2. * Maros Imre (Budapest), geológus. A békásmegyeri Pünkösdforrás első ismertetője és elemzője, a főváros vízellátásával kapcsolatos hidrogeológiai szakvélemények kidolgozója volt. (f Budapest, 1937. május 14.) december * Balás Jenő (Gyergyóremete) bányamérnök, akinek jelentős kezdeményező szerepe volt a Vértes és a Bakony hegységek bauxittelepeinek felfedezésében. A harmincas években figyelme a vízgazdálkodás egy speciális területe felé fordult. 1936-ban megjelent Budapest fürdőváros alapjai c. könyvében a fővárosi hévvizek hidrológiai rendszerét tanulmányozta, később kidolgozta a Velencei-tó rendezési tervét, (f Budapest, 1938. március 6.) 1882. A budapesti műegyetem felállította a nagymarosi vízmérő állomását és rendszeresítette a mérnökhallgatókvízmérési gyakorlatát. A fővárosi vízművek a budai vízellátás érdekében megépíttette az első (összesen 240 m3 térfogatú) betonmedencét a Budakeszi úton. Wein János tervei alapján ugyancsak a jobb parti városrész ellátására létesült az Újlaki Vízmű. A Tudományos Akadémia kiadásában megjelent Ortvay Tivadar monografikus kutatásának eredményeként Magyarország régi vízrajza a Xlll-ik század végéig című könyv két kötete. 1 883. április 1 0. * Lampl Hugó (Budapest) mérnök, a cement ill. a beton vízépítészeti alkalmazásának tudományos kutatója. 1926-ban a Tassi Vízlépcső építésénél elsőként alkalmazta a talajvízszint- süllyesztéses alapozást és az öntőtornyos betonozást. Több országos jelentőségű nagyműtárgy építését vezette. 1942-1948 között az Országos Öntözésügyi Hivatal elnökeként tevékenykedett. A 20. század egyik legkiválóbb vízépítő mérnöke volt. (t Budapest, 1976. június 14.)
