Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A dualista korszak vízügyeinek fejlődése
1876-1877 Kvassay Jenő a dualizmus korának vízügyi vezetője Állami szolgálatba lépése két esztendővel előzte meg a szegedi árvízkatasztrófát. A talajjavítások ügyének előmozdítására Kvassay szorgalmazta, hogy a föld- mívelési tárcán belül szervezzék meg a kultúrmérnöki szolgálatot, amely a birtokosoknak talajjavítási kérdésekben tanácsot ad, s a lecsapolások, talajcsövezések, esetleges öntözések és szikjavítások terveit is elkészíti számukra. Az 1879-ben életre hívott kultúrmérnöki hivatalok Kvassay vezetésével hamarosan az egész országban kialakították szervezeti hálózatukat, s az egyik legsikeresebb állami műszaki szolgálatnak számítottak. KvASSAYnak műszaki és jogi téren döntő szerepe volt a szegedi katasztrófa utáni tanácstalanság közepette a Tisza-szabályozás korrekciójának kimunkálásában és végrehajtásában. Az ő elvi irányítása mellett munkálták ki mérnökök és jogászok az ország első vízügyi törvénykódexét Kvassay Jenő, az egységes vízügyi szolgálat megteremtője (1885:XXIII. te.), amely az addigi vízmunkálatokkal kapcsolatos kaotikus állapotokat rendezte és kijelölte a fejlődés jogi kereteit. Kvassay tudományos tájékozottságát, szakírói képességeit kamatoztatni tudta, nemcsak a vízügyi szaksajtóban, hanem a gazdasági lapokban is. A Mezőgazdasági vízműtan. /-//. (1880-82), valamint A csekély esésűfolyók... (1889) írott könyvei a hazai vízügyi szak- irodalom alapvető munkái voltak. Kvassayí tekinthetjük a vízügyi szaksajtó megteremtőjének is. Az általa indított, s évenként kiadott Kultúrmérnöki Jelen- tések-bői rövid időn belül (1890-től) Vízügyi Közlemények néven negyedévente megjelenő, nemzetközileg is elismert szaklapot teremtett. Ez a folyóirat máig az állami vízügyi szolgálat tudományos igényű orgánuma. Kvassay pályafutásának második felében figyelmét a vízi közlekedés, a hazai folyók hajózhatóságának megteremtése, a Duna nemzetközi víziúttá fejlesztése, valamint a Balatonnal kapcsolatos jövőbeli feladatok felé fordította. Mint a Balaton első kormánybiztosa jelentős anyagi erőt tudott a tavi kikötőépítések megindításához biztosítani. Ami a víziutak fejlesztését illeti, ez elsősorban a Duna és a Tisza kisvíz-szabályozási munkáinak megindítását jelentette. Kvassay ezt a hosszú távú programot a Dunánál indította meg, s sikerült a parlamenttel elfogadtatnia az ún. „víziberuházási” törvényt (1895), amelynek az volt a lényege, hogy a szükséges összeget 12 évre szavazták meg, de a felhasználás ütemében szabad kezet kapott a megbízott szaktárca. A fejlesztési program sikerét bizonyítja, hogy amikor a 12 esztendő lejárt, egy újabb, immár 20 évre szóló beruházási munkaterv költségeit hagyta jóvá az ország- gyűlés (1908). Ebben a csepeli kereskedelmi kikötő megépítése mellett a soroksári Duna-ág csatornázása, a Duna-Tisza-csatorna kivitelezésének terve, valamint - a vízgyűjtők lefolyási viszonyainak javítására tekintettel - a nem állami kezelés alatt álló vízfolyások rendezésének feladatai is szerepeltek. A munkák egy része megindult, de a program végrehajtását az időközben kitört világháború egyszer s mindenkorra félbeszakította. Kvassay az említett beruházási programokkal gyakorlatilag egy konzekvens vízügyi politika alapjait vetette meg a Kárpát-medencében, amelyet az 1930-as években későbbi utódja, Sajó Elemér foglalt újra össze. 1 876. május 6. * Finály István (Kolozsvár) mérnök. Német- és franciaországi tanulmányutak után mint magánmérnök számos vízmüvet és vízerőművet tervezett. 1915-ben jelent meg A hegyvidéki vízierők gazdaságos kiépítéséről szóló tanulmánya. Hidrotechnikai egyetemi jegyzete 1926-ban látott napivilágot. Szakirodalmi munkásságában elsősorban a műtárgyépítés és az energia- gazdálkodás kérdéseivel foglalkozott, (f Budapest, 1947. február 13.) június 25. A dunai árvíz hatására, Ordódy Pál (a későbbi közmunka- és közlekedésügyi miniszter) elnökletével, 586 km2-nyi érdekeltségi területen megalakult az Alsó-csallóközi Ármentesítő Társulat, a Duna-völgy egyik legnagyobb és legeredményesebb vízszabályozó társulata. (Neve utóbb Alsó-Csallóközi és Csilizközi Ármentesítő és Belvízlevezető Társulatra változott.) október 30. Gr. Andrássy Gyula miniszterelnökhöz címzett jelentés formájában, Pesten angol és magyar nyelven megjelent Révy Gyula A Duna Budapesten című munkája, amelyben a nemzetközi hírű szerző kifejtette nézeteit a majdani Duna-szabályozásnál alkalmazott szempontokra vonatkozóan azért, hogy a jövőben ne veszélyeztethessék az árvizek a fővárost. 1 876. ősze A Felső-Duna gázlós helyein 168 uszály volt kénytelen a „kisvizet állni” és várni, amíg valamely árhullám átsegíti a sekély helyeken. Egy évvel később 440 külön uszályra volt szükség, hogy a fennakadt 780 uszály rakományának egy részét átvegye, és a hajóforgalmat fenntartsa. 1876. Tvrk István tábornok a kolumbiai kormánytól megkapta az engedélyt a Darien földszoros (a későbbi Panama- csatorna) átvágására és a csatorna megépítésére. 1877. május _______________ A Tisza árvize a folyó alsó szakaszán 13 község területét érintette és összesen 132 km2-nyi területet öntött el.
