Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A 17-18. század vízi feladatai
1863- A kialakított hajóvontató utak árvíz idején járhatatlanok voltak.- A nagy esés miatt kialakuló jelentékeny vízsebesség gátolta a hajók manőverezési lehetőségét.- Kisvíz idején a hajók terhelését csökkenteni kellett, de még gyakrabban teljesen le kellett állni a hajóközlekedéssel. Az országgyűlés által 1885-ben meghozott VIII. te. újabb lendületet adott az addig nem sok eredménnyel büszkélkedő Felső-Duna-szabályozásnak. A munkák mielőbbi megindítását az a tény is sürgette, hogy az osztrák Duna-szakaszon addig elvégzett munkák a korábbiaktól eltérően jóval nagyobb mennyiségű hordalékot juttattak a Felső-Duna medrébe, amely a teljes elfajulás veszélyét idézte fel a szakemberek előtt. ^ ____. , C76 ‘ 'V?r>' 1' A MAGYAR ALFÖLD í§j HYDROGrRAPHIÁJA, VIZMŰSZAKI NÉZETÜK ÉS JAVALLATOK A FÖLDÖNTÖZÉS ÉKDKKKHKN. 03 IRTA KÉPESSY JÓZSEF, KIK. m. ki:;. / TIZÉEilt^cyí kS i’íóSAt KÖNV'TlV.SlA.- ÍPE8T, N VOM ATOTT E M I C II Ü U 8 Z T A V M*f!í»R AKID. KYOSinA»ZRÍ1.. 1807 KÉPESSY könyvének címlapja A 1 9. század végi Felső-Duna szabályozás egyik fontos műtárgya volt a bagoméri zárgát A tíz évig tartó munka során a Duna fő ágát kétoldali párhuzamművekkel elvágták a mellékágrendszertől, úgy, hogy a párhuzamműveken csak magasabb vízállásnál bukhatott át a folyó vize. A munkák nem váltották be maradéktalanul a reményeket. A hajózás ugyan egységes medret kapott, a jégtorlaszok is ritkábbak lettek, de már a századfordulón jelentkeztek a rossz gázlók, s kisvíz idején továbbra is korlátozni kellett a hajózást. A 19. század utolsó harmadában nagy lendülettel folyt a Kisalföldön is az ármentesítő társulatok tevékenysége, amelynek célja az itteni területek árvízi biztonságának megteremtése, valamint az egykori ártér lecsapolásának, belvízvédelmi rendszerének kiépítése volt. Az átfogó folyószabályozási munkákkal és a vízrendezésekkel egy hosszú korszak záailt le végérvényesen a Felső-Duna szigetvilágának életében. A terület elzártsága fokról-fokra csökkent. A jól termő gabona-, kukorica- és cukorrépaföldeken folytatott művelés mellett a kedvező talaj- és talajvíz-viszonyokra épülő gyümölcs- és zöldségtermesztés térhódítása, valamint az istállókba húzódó, takarmánytermesztő állat- tenyésztés fokozatosan visszaszorította a hagyományos külterjes mezőgazdálkodást. A két világháború közötti időszakban az új határviszonyok a Duna felső szakaszának szabályozási gondjait immár megosztották Csehszlovákia és Magyar1 863. április 16. Az első modern értelemben vett evezősversenyt rendezték meg a pozsonyi Duna-szakaszon. Az evezős kultúra térhódításának jeleként ebben az évben, június 4-én alakította meg Pakson Rosti Pál a Tolna megyei Evezős Egyletet. k : üffiH 1 *2» A Hajósegylet csónakháza a felső Dunasoron az 1870-es években október 25. A királyi helytartó, gr, Pálffy Mór jelenlétében felavatták a Cathry Szaléz mérnök-vállalkozó által épített Sió-zsilipet. A 13,3 méter széles, egyszerű faszerkezetű, 7 nyílású Sió-zsilip üzembe helyezésével megszűnt a Balaton természetes vízjárása, és mesterségesen szabályozott vízállású tó lett belőle. december 1 8. *Bogdánfy Ödön (Torda) vízépítőmérnök, a hidrológia hazai tudományának kimagasló művelője. 1890-től több kultúrmérnöki hivatal vezetője, s tudományos munkásságának elismeréseként a hidrológia műegyetemi magántanára, majd a Vízügyi Közlemények szerkesztője (1911-16 között). A Tanácsköztársaság idején a vízügyi szolgálat vezetője volt. Kényszernyugdíjazása után visszavonult a vízügyi szakmai munkától, s kisebb cikkei és tanulmányai a Természettudományi Közlönyben jelentek meg. (f Budapest, 1944. március 13.)
