Fejér László - Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)
Bevezetés
A módszer bírálóinak azt az észrevételét, hogy a szárny egy-egy ponton csak a pillanatnyi sebességet jelzi, amely a víz lüktető mozgása miatt kisebb-nagyobb mértékben eltér az eszmei középtől, természetesen nem cáfolhatta meg HAJÓS. A tiszapüspöki tanulmánymérések eredményei azonban arról tanúskodnak, hogy az ellenkező előjelű eltérések a függélyesen belül kiegyenlítik egymást. Kitűnik ez a 35. ábrán feltüntetett függélyközépsebességek vonalából is. Még meggyőzőbb a vízhozamok összehasonlítása. A különböző módon végzett mérések eredménye: m 3 /s % Középértékben a pontonkinti mérésé 1587 100 100 a felszíntől a fenékig terjedő részletező mérésé a fenéktől a felszínig terjedő részletező mérésé 1577 1599 99,4 100,8 100,06 a felszíntől a fenékig terjedő integráló mérésé 1603 101,3 a fenéktől a felszínig terjedő integráló mérésé 1636 103,1 102,20 Egyetlen méréssorozatból nem lehet általános következtetéseket levonni. Annyi azonban biztos, hogy az integráló mérés — amelynél nem vesszük figyelembe a fenék közelében csökkenő sebességet — szükségképpen többet ad, mint a másik két módszer, de a többlet annál kisebb, minél nagyobbak a vízmélységek. A részletező mérésnek — épp úgy, mint az integráló eljárásnak — legjelentékenyebb előnye a külső munka időtartamának a korábbi töredékére csökkentése, ami nagy mélységek és különösen gyorsan változó vízállás esetén (valamint hideg, esős időben) nem lebecsülendő dolog. Jól megvilágítja az eljárás jelentőségét az 1897. évi dunai árvíz esete. 135 ,,Mikor . . . augusztus első napjaiban biztosra lehetett venni, hogy . . . nem közönséges nagy vízzel lesz dolgunk . . . elhatározta az orsz. vízépítészeti és talajjavítási hivatal, hogy az augusztus 9-edikére várható tetőzéskor, a víz tömege megmérendő lesz. A rendeletet . . . augusztus 4-ikén kaptuk meg délben . . . legcélszerűbbnek és legegyszerűbbnek találtuk, hogy egy kis csavargőzösre szereljük az egész mérő készséget, a gőzössel az egyes függélyekbe csak úgy találomra állunk be, a függélyek helyét s a parttól való távolságát pedig majd távmérővel határozzuk meg . . . 6-ikán délelőtt megejthettük már az első mérést . . . 7-ikén és 8-ikán ... a mérések ismételtettek, 9-ikén pedig . . . megejthettük a legfontosabb időben — tetőzéskor — is a mérést . . . Mivel azt a javaslatunkat, hogy mérjük meg a kulminálást Mohácsnál is . . . elfogadták . . . [és] még meg is toldották avval, hogy . . . mérnők meg ... a legnagyobb víztömeget az egyes mellékfolyók beömlésén alul is . . . még . . . 9-ikén este elindultak Mohács felé, másnap . . . délután már meg volt ejtve az első mérés . . . 11-ikén, a kulminálás napján délelőtt megejtettük ... a második mérést, . . . 12-ikén megmértük a tömeget Újvidéknél, 13-ikán Szlankamen és Szurdok között [a Tisza-torok alatt], 14-ikén délben pedig ... a Száva alatti szakaszban is, Ritopek szerb község mellett, mely . . . Budapesttől . . . 555 km-nyire van a Dunán lefelé".
