Fejér László - Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)

Bevezetés

10. A HIDROMETRIA HAZAI IRODALMA A VÍZRAJZI OSZTÁLY FELÁLLÍTÁSÁT MEGELŐZŐ ÉVEKBEN A mechanikus számláló berendezésű szárnyak HORVÁTH úttörő kísérletei után is még sokáig használatban maradtak. DOLECSKO Mihály a komáromi folyammérnöki hivatal mérnöke 1880-ban a Vágón, a Dunán és a Mosoni Duna-ágban végzett öt vízhozammérésről számolt be. DOLECSKO Mihály Korszerű elektromos műszer hiányában (a mérések végrehajtásához HORVÁTH Ignáctól kapott egy Ertel-féle Woltman-szárnyat, 21. ábra) az integráló eljáráshoz folyamadott (1881).

93 A mérés megkezdésekor és befejezésekor leolvasta a vízállást, s a sebességviszonyok megállapításánál az így adódó különbség számtani közepét vette figyelembe. Ezen eljárása kétségkívül vitatható volt, hiszen sem a sebesség, sem pedig a vízhozam nagysága nincs arányban a vízállással. Megfigyelései alapján tanulságként szűrte le, hogy a középsebességek nem függnek a folyam mélységétől, s a középsebességek görbéjének maximális értéke inkább a folyók közepén található, semmint a nagy mélységek felett. Az addig forgalomban levő vízsebességmérő műszerek (Woltman-szárny, Pitot—Darcycső . . . stb.) szerkezeti és használati fogyatékosságait kívánta megoldani BÉLÁK János egy