Fejér László - Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)
Bevezetés
oly hasztalanul keresnénk újabb általános képletet; azon egyszerű okból, mert a vonalaknak rendellenességei — mondhatni kinövései — sem rendszeresen nem jelennek meg, sem semmiféle összefüggésben nincsenek a bemérés révén beszerezhető tényezőkkel, hanem minden egyes esetben a bemérési művelet külső körülményeihez és a bemérés módozatához, de a szárny mindenkori állapotához képest is, elhelyezkedésre, nagyságra és alakra nézve változók". Ennek a felfogásnak megfelelően a Vízrajzi Osztályban kialakított gyakorlat szerint „fölrakják . . . milliméter beosztású papíron a bemérésből nyert adatokat egy derékszögű összrendező-rendszerbe ... és a pontsorozatba szemmértékkel fektetnek be egy kiegyenlítő vonalat, a melyről azután — akár végig egyenes a vonal, akár pedig töredezett vagy görbe — közvetlenül olvassák le a mérések alkalmával talált forgásszámoknak megfelelő vízsebességet" 182 . c) A szárnyegyenlet érvényességének feltételei Bármilyen gondossággal történt is valamely sebességmérő szárny bemérése és egyenletvonalának meghatározása, a gyakorlatban csak akkor juthatunk megbízható mérési eredményekhez, ha 1. a műszer szerkezeti kialakítása biztosítja egyenletes és zavartalan működését, és 2. ugyanolyan körülmények közt használjuk, mint amilyenek közt a bemérés történt. 1. A sebességmérő szárny előtt elkerülhetetlenül kúpalakú és alakját a sebesség szerint változtató holt tér keletkezik, ami az egyenletes forgást eleve kizárja. A régebbi rendszerű vitorlák előtt keletkező torlódás megfigyelése vezette rá HAJÓS-t a fúrószerű alak alkalmazására, amely — mint fentebb láttuk — az elméleti követelményeknek csaknem tökéletesen megfelelt. A küllő nélküli, kúpcsavar felületű vitorla jelentékeny előnye, hogy nem akadnak fenn rajta a vízben úszó növényi szálak. Figyelemre méltó, hogy éppen a müncheni dr. M. SCHMIDT professzor emeli ki: „ilyen vitorlájú szárnyat használt az amerikai Coast and Geodetic Survey [A HAJÓS által is említett Haskell-szárny] és a budapesti magyar Vízrajzi Osztály" (1903) 183 . A szárnyegyenlet érvényességének feltétele, hogy a vitorlatengely forgását ne fékezzék a csapágyba mérés közben bejutó iszapszemcsék. HAJÓS nagymértékben csökkentette ennek a lehetőségét, amikor az egyszerű hengeres csapágy helyett elől acélgolyók közé fogta a vitorla tengelyét. (A tökéletes megoldás, az olajjal kitöltött zárt térben forgó golyóscsapágy alkalmazása későbbi keletű.) Végül alapvető követelmény, hogy a vitorla nagy sebességgel folyó vízben se szenvedjen alakváltozást. A Hajós-szárnyak eleget tettek ennek a feltételnek is. További fejlődést csak az egy darabból álló öntött vitorlatestek alkalmazása jelentett. Ezek egyben elölről kupakszerűen lezárták a műszertestet. 2. A sebességmérő szárny használatának körülményei a gyakorlatban sohasem azonosak a bemérés során uralkodó körülményekkel. A mérési szelvény, valamint a bemérő csatorna alakja és méretei eltérőek. Az előbbiben áramlik a víz és a szárny áll egyhelyben, a csatornában fordított a helyzet. A műszer és tartószerkezete víztorlódást okoz. Szabad felfüggesztés esetén a műszer forgási tengelye nem párhuzamos a vízszálakkal és gyakran a vízszintestől is eltér stb. A szárnybemérés kapcsán említett kísérletek és összehasonlító vizsgálatok igazolták, hogy a sebességmérő műszer tartórúdja, aszerint, hogy milyen a keresztmetszetének alakja (kör vagy csepp-keresztmetszetű), és mekkora a keresztszelvény síkjába eső átmérője; továbbá, hogy a végére van-e erősítve a szárny, vagy a fenéken áll és rajta csúsztathatóan állítják be a szárnyat a
