Fejér László - Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)
Bevezetés
eoy-egy másodpercre kerek számú csengőjel essen. A csörlő mellett álló észlelő másodpercenkint megnyomta egy villanycsengő gombját, amely ily módon a csengetyűvel egyszerre szólalt meg. A munkások tehát maguk is hallhatták, hogy a ladikot egyenletes sebességgel vontatják-e. Kézi erővel már nem lehetett volna 3 m/s-ot meghaladó egyenletes vontatási sebességet huzamosabb időn át biztosítani. HORVÁTH professzor idejében még meg volt a soroksári Duna-ágat lezáró ún. „Gubacsi gát". Csak a zsilipjét kellett lezárni, hogy a gőzhajó igénybevételével végzendő mérések kellő hosszúságú álló vizű medencében történhessenek meg (45. ábra). A mérések végrehajtásának leírása hiányzik HORVÁTH kéziratából; a kezdő sorok után megszakad a szöveg. A mellékelt térképvázlat és a számszerű eredmények azonban magukban is eleget mondanak. Egyszerű módon határozta meg DOLECSKO Mihály a fentebb említett 1880. évi méréseinél használt szárny egyenletvonalát a Komárom melletti Encsere-csatornában, amely zsilipjének építési idejére le volt zárva. A műszert tartó ladikot a csatorna két partján haladó munkások egyenletes sebességgel vontatták végig a 100 m hosszú szakaszon. Az egyenes irányt a ladikban ülő kormányos biztosította. A szakasz kezdőpontjához érve az erre szolgáló zsinór meghúzásával bekapcsolták a szárny mechanikus számláló berendezését és egyszerű másodpercmutatós órán leolvasták a fordulatszámok összegét, valamint az időt, majd kiszámították a sebességet és az időegységre jutó fordulatszámot. A 17 menet a célnak megfelelően a 0,68—2,00 m/s sebességtartományra terjedt. A műszerállandókat kiegyenlítőszámítással határozták meg 167 . RÉVY Géza Viktor (1886) a Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulat belvízcsatornáiban végzett vízhozamméréseihez használt műszer állandóját HUSZÁR Mátyáshoz hasonlóan határozta meg: a 40 m-nyi út megtételéhez szükséges idő és a fordulatszámlálón a kiinduló- és a végponton tett leolvasások különbsége alapján számította ki a másodpercenkénti fordulatszámnak megfelelő úthosszát. A szárny vontatását többször megismételte 0,5—3 m/s közötti sebességgel. Megfigyelései alapján az azonos sebességgel vontatott szárny fordulatszámai között 3%-nál nagyobb eltérések nem voltak. A Vízrajzi Osztály felállítását követően a Tokaj melletti Kapitány tóban 168 , majd a Ferenc-csatorna (ma Bácskai Nagy-Csatorna) Tisza felőli, akkor még elzárt torkolati bögéjébeh 100 m hosszú pályán végezte az első szárnybeméréseket 169 . Egyszerre vontatták az Amsler-, a Harlacher- és a régibb szerkezetű Woltman-féle szárnyat. Szárnyfordulataikat és az időt fél másodpercenkint a 4-karú Morse-gép jegyezte. Az időt jelző karhoz külön még egy áramkör kapcsolódott, amelynek segítségével a parti alapvonalon (10 méterenként kijelölt szelvényeken) való áthaladás pillanatát a csolnakban ülő mérnök gombnyomással jelezte. A 2,5 m/s sebességhatár alatt a csónakot napszámosokkal vontatták, e sebességértéken felül pedig — a 4 m/s sebesség elérése érdekében — az egész berendezést egy kis vontatógőzösre szerelték fel. A szárnyakat évenkint kétszer, a mérési idény kezdetén és végén mérték be, és a szárnyegyenletet a két eredmény középértékéből állapították meg. A bemérés fenti módja azonban igen hosszadalmasnak és költségesnek bizonyult, s az elérhető pontosság sem felelt már meg a kívánalmaknak. * HORVÁTH később egy előadásában felvetette a Soroksári Duna-ágban létesítendő szárnybemérő kísérleti állomás tervét, „. . . a hol az országban, sőt esetleg külföldön működő vízsebességmérők állandó tényezői időről időre meghatároztatnának, s egyúttal a kezdő mérnökök a vízsebesség mérésben gyakorlottságot szerezhetnének." 166
