Fehér Ferenc - Horváth Jenő - Ondruss Lajos: Területi vízrendezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1986)
3. Dr. Horváth Jenő: A vízrendezés mező- és erdőgazdasági alapjai
Ily módon a szén-dioxid szenéből, a víz hidrogénjéből és oxigénjéből egyszerű cukrok keletkeznek, az oxigén egy részét pedig a növény kilélegzi. A növények életében a víz — mint vegyület — fizikai értelemben is nagyon fontos, testet építő és működtető tényező, és a növény testében szabad és kötött vízként van jelen. A szabad víz nincs plazmához kötve, az edénynyaláb farészében ionokat, a háncsrészben asszimilátumokat szállít, tehát a növények anyagcseréjének legfőbb közvetítője. A kötött víz a növényi plazmakolloidok vízburkának kialakításával, azaz hidratá- lással, az élő plazma struktúrájának és működésének döntő tényezője. Hidratáció nélkül az életfolyamatok nem mehetnének végbe, mivel hiányozna a szükséges tér az életet jelentő biokémiai folyamatok lezajlásához. A plazma hidratációs fokának csökkenésével a növényi életfolyamatokban is zavarok keletkezhetnek. A növényeken átáramló víz szállítja a tápanyagokat a növények különböző részeibe. A növények transzspirációval biztosítják sejtjeik duzzadt állapotát, a turgort, és azzal szabályozzák hőmérsékletüket is. A víz egy bizonyos határon túli csökkenése a növényben már nemcsak mérsékli, de meg is akadályozza a szervesanyag- szintézist, az anyagcsere-folyamatokat. A növények föld feletti része és gyökérrendszere között a víz útján állandó anyagátadás megy végbe. A levélben képződött asszimiláták egy része (18...45%-a) a floémán keresztül a gyökerek felé vándorol, ugyanakkor az ásványi ionok és a gyökérben képződött szerves vegyületek a xilémán át a föld feletti részekbe kerülnek. A víz és a növényi tápanyagok talajból való felvétele és állandó áramlása a levelek C02-felvételének nélkülözhetetlen feltétele. Az ásványi anyagok és a víz felvétele a talajból — a gyökerek révén — viszont függ a levelek légköri táplálkozásától és a képződött asszimilátumoknak a gyökerek felé szállításától. Az ásványi anyagok mozgásának irányát a növényben általában két alapjelenség befolyásolja: az anyagcserében való felhasználódás és a transzspiráció. A beépülés koncentrációesést okoz, ami a további folyamatos áramlást biztosítja, a transzspiráció pedig annyi oldott anyagot szállít, amennyi az elpárologtatott víz mennyiségével arányos. Életfunkcióikhoz a növényeknek energiára van szükségük, amelyet a légzésük során állítanak elő. A növény légzése az asszimilációval ellentétes folyamat, és a következő formulával jellemezhető: felszabaduló energia C6H1206+6 02 ----------------------— 6 C02+6 H20. A növény légzése során a keletkezett szerves vegyületek szén-dioxiddá és vízzé oxidálódnak. A növény anyagcseréjét sematikusan a 3-1. ábra szemlélteti. A növények tenyészidejűk alatt a víz elpárologtatására szárazanyag-tömegüknek mintegy 300...60-szorosát használják fel. A növény képződött száraz anyagának általában 45%-át szénből, 42%-át oxigénből, 7%-át hidrogénből és 6%-át egyéb elemből állítja elő; vagyis azok az elemek, amelyek a növénybe víz és szén-dioxid elnyelése által jutnak, a száraz anyagnak mintegy 94%-át teszik ki. 62
