Fehér Ferenc - Horváth Jenő - Ondruss Lajos: Területi vízrendezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1986)
6. Fehér Ferenc: Sík vidéki vízrendezés
~600m 6-15. ábra. A talajvízszint szabályozásának talajcsőrendszerrel kiegészített nyílt árkos módszere (holland módszer) 1 nyílt árkok 2 talajcső 6.1.3. T alajnedvesség-szabályozás 6.I.3.I. Talajnedvesség okozta vízrendezési problémák A vízrendezés egyik legfontosabb feladata a talajnedvesség szabályozása. A mező- gazdasági termelés számára a szántóterületek felső, művelt rétegének nedvesség-szabályozására van szükség, és belterületeken vagy a műszaki létesítmények esetében is pontosan megfogalmazható a nedvesség-szabályozási igény. Abban az esetben, ha áteresztő fedőrétegű területről van szó — ahol a csapadék és a talajvíz kapcsolata egyértelmű, a beszivárgás gyors, a talaj vízáteresztő képessége nagy, de kapilláris emelőmagassága kicsi —, akkor a felső talajréteg nedvességszabályozását lényegében a talajvízszint szabályozására lehet visszavezetni. A talajnak ugyanis ebben az esetben kicsi a víztartó képessége, tehát a talajvízszint süllyesztésével a nedvességtartalom is rohamosan csökken. A kis kapilláris emelőképesség pedig azt jelenti, hogy a talaj alulról való benedvesítéséhez a talajvízszintet kell megemelni. Abban az esetben viszont, amikor a talaj viszonylag kötött (agyagos vályog, agyag), a nedvesség szabályozásának kérdése másként jelentkezik. A kötött talajoknak ugyanis kicsi a vízáteresztő képessége, de nagy a víztartó, víztároló képessége és a kapilláris emelőmagassága. A kötött talajok túlnedvesedése tehát akkor is bekövetkezhet, ha 158
