Esőztető öntözések kézikönyve (OVF, Budapest, 1965)
V. Különböző típusú esőztető berendezések létesítése
Ezek a méretek a tábla szélességét, a gépesítési igény pedig a hosz- szát szabja meg. Ennek megfelelően adódhatnak 400 — 800 m széles és 1000—1200 m hosszú táblák (136. ábra) Ha a terepesés nagy, a csatornát lehetőleg ne vezessük a legnagyobb terepesés irányában (137. ábra). Ennek következtében az ideiglenes csatornák az öntözőcsatornának csak az egyik oldalán ágaznak ki. A csatornák esése min. 0,2%o, max. 5%0, legyen. Legkedvezőbb hosszúk az eséstől függően 400—600 m között mozog. Vízszállító képességük a szórófej párolgási és szivárgási veszteséggel növelt vízszükséglete legyen. Az időszakos öntözőcsatornák egymástól való távolságát az alkalmazott szórófejtípus távolsága (R), valamint az alkalmazott kötési mód határozza meg. Mivel e berendezéseknél kizárólag 240°-os szektoros üzemelés alkalmazása a célszerű, ezért téglalap alakú kötésben ajánlatos az üzemet tervezni. Mozgó esőztető berendezés alkalmazása esetén közömbös, hogy a csatorna vízszintje hol helyezkedik el. A csatornák magassági elrendezésénél egyedüli szempont a költségminimumra való törekvés. A berendezéssel öntözhető terület nagyságát a következők szerint számítjuk: _ Q•3600-t-k ~~ 5755 h ahol F = az öntözött terület (kh) Q = a berendezés vízszállító képessége (1/mp), t = a napi üzemórák száma (óra), k = üzemidő kihasználási foka (0,85 — 0,90), h — az egy öntözéssel kiadandó vízmennyiség (mm). 293 13(5. ábra. Ideiglenes öntözőcsatornák kis terepesés esetén 137. ábra. Ideiglenes öntözőcsator- nák. nagy terepesésnél
