Esőztető öntözések kézikönyve (OVF, Budapest, 1965)

II. Az esőztető öntözés gépei és szerelvényei

c) alapadatot ad a különböző gazdaságossági és vízháztartási vizsgálatok elvégzéséhez,

d) a vízmennyiségmérés adatai rögzítik az üzem lefolyását, melyből következtetni lehet az esetleges rendellenes üzemre, vagy pl. a szivattyúk kopására,

e) a vízmennyiségmérés adataiból állapíthatjuk meg a területre adagolt csapadékmennyiséget.

A zárt csővezetékben a gyakorlatban alkalmazásra kerülő vízmennyiségmérőket két nagy csoportba sorolhatjuk, mégpedig

a) vízórák

b) hatónyomást előállító és az ehhez csatlakozó észlelő berendezések.

Vízórák. Az „Optima Standard” vízmérőknél a csővezetékbe érintőlegesen benyúló lapátokat (szárnykerekes) a víz meghajtja. A lapátkerék fordulatszámát — amely arányos az átfolyt víz- mennyiséggel — lassítóművön keresztül meghajtott számláló számlálja. Az órákat 20 kg/cm2 próbanyomásnak vetik alá. Pontosságuk ±2%.

A következő méretekben készülnek:

NA 13, 20, 25, 30, 40.

Figyelembe véve a kis méretüket, valamint a csőhálózatban nagy nyomásveszteséget okozó hatásukat, alkalmazásuk az esőz- tető berendezéseknél csak mellékáramkörbe építve indokolt.

Az NA 130-as Perrot gyorskapcsolású csőhöz kidolgozott hordozható, mellékáramkörű vízórás, venturicsöves mérőt a 81. ábra mutatja.

81. ábra. Mellékáramkörös vizára — Venturi csövei — gyorskapcsolású csőhöz

159