Esőztető öntözések kézikönyve (OVF, Budapest, 1965)
II. Az esőztető öntözés gépei és szerelvényei
Kiegészítő elem: csőszállítókocei, csőszállító targonca vagy eszközhordó traktor. b) hordozható csővezeté/cű berendezések: 1. szivattyúsgépcsoport (kerekes, szántalpas vagy traktoros), 2. gyorskapcsolású csővezeték, 3. szórófeje/c, 4. szerelvények. Kiegészítő elem: csőszállítókocsi vagy csőszállító targonca, világító berendezés, gépcsoport szállító kerékpár. c) Csővezeték nélküli mozgó berendezések: 1. szivattyús gépcsoport (traktoros vagy hajós) 2. szórófej (esőágyú). A berendezéshez tartoznak még azok a csatornák és műtárgyaik, melyek az öntözővizet szállítják. A szivattyúsgépcsoport hajtómotorból, szivattyúból és közlő- műből áll. 1. A hajtómotor A berendezés szivattyújának meghajtására — az adott helyen gazdaságosan kihasználható energiaforrástól függően — ÓTTO vagy DIESEL rendszerű belsőégésű motort, vagy villamos motort alkalmazhatunk. a) Belsőégésű motorok jellemzői A belsőégésű motoroknak azokat a jellemzőit foglaljuk csak össze, melyek az öntözőberendezések kiválasztásához és a szakszerű üzemeléshez szükségesek. A belsőégésű motor effektív teljesítménye A motor effektív teljesítményének nevezzük a motor főtengelyén levehető s fékpadon megállapítható teljesítményt. Az effektív teljesítmény a motor lökettérfogatától (VH), fordulatszámától (n) és az effektív középnyomástól (pe) függ. A várható effektív teljesítményt az alábbi összefüggések alapján közelítő pontossággal kiszámíthatjuk. Négyütemű motornál Ne = (LE), Kétütemű motornál Ne — ——— n (LE), 450 15