Erdő és víz (Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron, 1980)

11. Dr. Orlóci István: Az erdők vízháztartásának vizsgálata

tűkön általában számottevő az erdő. Annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedekben talán a hullámtéri erdők kapcsolták össze leginkább az erdészetet és a vízgazdálkodást, ezt a területet fontos értékelési feladatnak tartom. A külföldi eredetű árvizek szabályozását a mederbeni lefolyás javításával és az ár- apasztással lehet megvalósítani. Az első esetben a hullámtéri erdő szerepe alapvető fontosságú (természetesen a védekezési funkcióját is figyelembe véve), és az árapasztásnál is érdemes lehet az erdő szereDének föltárása.

Az utóbbi időkben általában jelentőségüknél kevesebb figyelmet fordítunk 2 kisvízfolyásaink árvízi és eróziós problémáira, többek között azért is, mert ezek művi rendezése költséges és kis tartósságú. Pedig a célszerű megoldás közismert, amire Beszédes József — nagyérdemű vizimémökünk — 1839-ben így mutatott rá: „...midőn az erdők... elpusztulnak, azon folyónak forrásai és állandó vizei elmaradnak... és folyóink ágyai elzátonyosodnak...” A célza- tos idézettel a figyelmet az árvízről az általánosabb problémakör felé szeretném irányítani. Történelmi tapasztalataink bizonyítják, hogy az erdősültség változásának meghatározó szerepe volt hazánk vízviszonyainak, vízháztartási folyamatainak alakulásában. Ma már egyenrangú problémákká váltak az árvízi és kisvízi jelenségek; és a vízkészletek időbeli változékonyságának szabályozása a vízgazdálkodás kiemelt jelentőségű és számottevő erőfeszítést kívánó feladatává vált.

Az erdőnek - és hangsúlyozottan az általunk tervezhető, alakítható erdő nek - ma legalább olyan szerepe lehet nem csak a dombvidékek, hanem az Alföld vízgazdálkodási prblémáinak megoldásában is, mint amennyit romlott ezeknek a területeknek a vízháztartása az erdők eltűnésével. Síkvidékeinken a növénytermesztés fejlesztésének egyik lényeges feltétele a fedőréteg (termőréteg) vízháztartásának szabályozása, ami a rendszeresen belvízjárta területeken csak aránytalanul nagy költséggel valósítható meg. Két alternatíva között választhatunk: vagy mi szivattyúzunk, vagy a természet. Úgy vélem, hogy az erdő ebben az esetben is számottevő és gazdaságilag előnyös megoldásnak tekinthető. Az Alföldön a nagyobb erdők szerepe különös figyelmet érdemel, mert a szabadföldéhez (szántó, rét) képest jelentősen különböző párolgási potenciállal, illetve az arriditással összefüggésben a vízháztartás módosító hatása regionális kiterjedésű lelhet.

A lehetőségek tervszerű hasznosításához azonban hiányoznak azok a vizsgálatok és értékelések, amelyek a mai körülmények között, konkrét - számszerű - választ adnak a vízháztartás és az erdő helyi, térségi kapcsolatára. Ezt tartom ma időszerű közös feladatunknak, amelyet célratörő vizsgálati terv kidolgozásával kell előkészítenünk. Már utaltam arra hogy a közelmúltban megkezdtük egy új Vízgazdálkodási Keretterv kidolgozását, ami jellegében - funkciójában lényegesen különbözne a korábbitól. Szándé98