Erdő és víz (Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron, 1980)

11. Dr. Orlóci István: Az erdők vízháztartásának vizsgálata

Úgy'gondolom, egyetértünk abban, hogy az erdők (és a növényzet) hidrológiai szerepét a tervezés és döntés számára megfelelő módon csak a konkrét körülmények között lehet megítélni, értékelni. A hidrológiai folyamatot — és szűkebben a felszíni és felszín alatti lefolyást, amelynek az árvíz egy szélsőséges eseménye — az éghajlati, a vízgyűjtőterület alaki, domborzati, geológiai és talajtani adottságai, valamint a felszíni tényezők (növényzet, létesítmények, stb.) és a gazdasági—emberi tevékenységek határozzák meg. A hidrológiai folyamat rendszerének ezek — a vízgyűjtőkön változatosan megjelenő — elemei általában több olyan — időben lassan vagy gyorsan változó — tulajdonsággal rendelkeznek, amelyek a víz képződésére és lefolyására hatást gyakorolnak. Ezek a tulajdonságok és ezáltal az egyes elemek hidrológiai szerepe külön-külön kísérleti feltételek között többé-kevésbé jól meghatározható, illetve a szakirodalom tanúságai szerint általában kellő részletességgel ismert. A probléma — és különösen a konkrét körülményekhez kötött tervezés nehézsége — abban van, hogy a lefolyás nem az egyes elemek elkülönítetten számbavett hatásainak összege, hanem a kölcsönhatások révén folytonosan változó, aktuális és konkrét tulajdonságok eredő hatásának eredménye. Ebből következik egyebek között az, hogy az erdő hatása általános érvényű parametrikus összefüggésekkel nem fejezhető ki, és egyszerű, explicit formulákkal nem számszerűsíthető. Ez az oka annak is, hogy a nem szabályozott feltételű (a valós eseményekre vonatkozó) vizsgálatok, sőt a kísérleti vízgyűjtők észlelési adatainak értékelése is sok esetben és számos vonatkozásban egymásnak ellentmondó eredményekfe vezettek.

Példaként említek meg néhány hidrológiai helyzetet, amelyek cáfolják az erdő egyik leggyakrabban emlegetett tulajdonságát, az árvizet csökkentő hatását. Kötött talajú vízgyűjtőinken előfordult tavasszal, hogy az erdőmentes területek havát egy meleg, de száraz front elolvasztja, kisebb árhullámot okozva; az erdőben tárolt hó azonban csak az azt követő esővel együtt folyik le a már telített talajú területen, az előzőnél lényegesen nagyobb árhullámot képezve. Ezeken a vízgyűjtőkön az erdősültség növelése határozottan fokozza az árvízveszélyt. Hasonló tapasztalat, hogy a vízgyűjtőterületek alsó részein levő erdők — a lefolyás késleltetésével — általában növelik az árvízszinteket.

A példákkal nem az erdők kedvező hidrológiai hatását kívántam vitatni, hanem hangsúlyozom azt az állítást, hogy szerepüket a konkrét körülményekkel összefüggésben — tulajdonságaik tudományos feltárására és szabatos megfogalmazására alapozva - kell értékelni. Az ilyen irányú munka eredményeként kaphatunk választ arra, hogy egyfelől az országhatáron kívüli vízgyűjtőterületeken bekövetkezett, vagy várható erdőváltozásoknak milyen következményeivel kell számolni, másfelől pedig arra irányulnak a vizsgálatok, hogy a hazai területeinken hol és milyen módon célszerű erdősíteni és

96