Erdő és víz (Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron, 1980)
9. Dr. Koloszár József: Természetes erdei ökoszisztémák és a csapadék
S = a lombozat által raktározott (adszorbeálódott víz) E = evaporációs veszteség (elpárologtatott víz) Az ,,S + E” összeget, tehát a faállomány által adszorbeált, illetve elpárologtatott (a korona felszínéről!) vízmennyiséget intercepciónak (I) nevezzük. Az intercepció mértéke, többek között, az alábbi tényezőktől függ: — faállományszerkezet (fafaj, kor, záródás, lombkoronák alakja, nagysága, asszimilálófelület nagysága stb.) — fenológiai állapot (lombosodás mértéke) — klimatikus tényezők (csapadékintenzitás, szél, hőmérséklet, páratartalom) Az intercepció mennyiségét közvetett úton, a P, T, D és F értékek ismeretében határozhatjuk meg. A légköri csapadék mennyisége vagy a faállomány koronaszintje felett (Síkfőkűton fémvázas tornyon), vagy az állomány mellett szabad területen (Farkasgyepű) közönséges Hellmann-féle csapadékgyűjtővel mérhető (P). A lombkoronán közvetlenül átjutó és az arról lecsepegő vizet a mintaterületeken meghatározott számú és gyűjtőfelületű intercepciós káddal fogják fel (T + D). A fatörzseken lefutó vízmennyiséget a törzseken elhelyezett gallérokból (Síkfőkűton poliuretán gyűrűk, Farkasgyepün műanyag gallérok) csövekkel tartályba gyűjtik (F). A felfogott vízmennyiséget 1 ha extrapolálva m3-ben, literben, illetve mm-ben fejezik ki. A mért adatok segítségével az intercepicó kiszámítható: S+E = P-(T+D + F) (mm,l,m3) vagy I % = 100 P Vizsgálati eredmények Síkfőkút A kísérleti terület főbb jellemző adatai Földrajzi fekvés: A terület az Északi Középhegység bükkhegységi tájának déli dombvidéki részén, Egertől 6 km távolságban található. 77
