Erdő és víz (Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron, 1980)
9. Dr. Koloszár József: Természetes erdei ökoszisztémák és a csapadék
KO LOS ZÁR JÓZSEF TERMÉSZETES ERDEI ÖKOSZISZTÉMÁK ÉS A CSAPADÉK A természetes vagy természetszerű erdők fogalma alatt az adott termőhelynek megfelelő, őshonos fafajokból kialakult vagy kialakított erdőállományokat értjük. Hazánkban a leggyakrabban előforduló és gazdasági jelentőséggel bíró természetes erdőtársulások az alábbiak: gyertyános bükkösök gyertyános tölgyesek tölgyesek cseres tölgyesek A felsorolt erdőtársulások fő állományalkotó fafajai erdőterületünknek közel 50 %-át foglalják el. Mivel ezen erdők zöme hegy- és dombvidéki - nagyobbrészt többletvízhatás- tól független — termőhelyen található, rendkívül fontos az egyedüli vízforrásnak, a légköri csapadék hasznosításának ismerete illetve vizsgálata. Magyarország területének közel 1/3-a hegy- ill. dombvidék, ahol az évi csapadék 600—900 mm között változik, tehát az 1 hektárra (ha) jutó víz- mennyiség évente 6000-9000 m3. Szakirodalmi adatok szerint, lombos fafajaink közül 1 ha bükkös kb. 2000, 1 ha tölgyes pedig évi 1200 m3 vizet fogyaszt. Ha az évi csapadékból származó, és a faállomány által felhasznált víz- mennyiséget összehasonlítjuk, látható, hogy a légköri csapadék bőségesen fedezné erdeink vízigényét. Erdővel borított területen azonban a csapadéknak csak bizonyos hányada jut a talajra illetve a talajba, s ez utóbbi vízmennyiségnek is csak kisebb- nagyobb része válik a növényzet részéré hasznosíthatóvá: — az erdőre hulló csapadékból a faállomány lombkoronaszintje bizonyos vízmennyiséget visszatart (intercepció), — a lombkoronákon közvetlenül átjutó, az arról lecsepegő, illetve a törzsön lefutó víz egy része — a terepadottságoktól, a lágyszárú növényzet borításától, az avartakaró vastagságától stb. függően — a tal^j felszínéről elfolyik és elpárolog, 75
