Erdő és víz (Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron, 1980)
7. Újvári Ferenc: Az erdő hatása a vízelfolyásra a kisnánai és szárazkeszői kísérletek alapján
Az elmúlt 15 hidrológiai év (1963/64 — 1977/78) levegőhőmérsékleti, csapadék, vízleadás, vízleadási százalék adataiból (1. és 2. ábra) a két vízgyűjtő hőmérséklet és csapadék adatai között nincs lényeges különbség. A leadott vízmennyiségek azonban erősen különböznek. December, január, február hónapokban kb. kétszerese a szárazkeszői vízleadás a kisnánainak, a tavaszi hónapokban ez az arány még jobban eltolódik, és ötször több víz jön le a szárazkeszői vízgyűjtőből. A nyári és őszi hónapok átlagos vízhozama közel egyező. A két vízgyűjtő éves vízleadása közötti eltérést nem a fedettségbeli vagy az állományok kora közötti különbség okozza, hanem a már többször említett forrás-hozam. A szárazkeszői vízgyűjtőben a mérőbukó felett a talajba szivárgott lejtőirányban mozgó és összegyűlő víz lép a felszínre. A szárazkeszői vízgyűjtő adatai az erdő vízháztartást befolyásoló szerepére irányítják a figyelmet. A téli és a tavaszi nyugalmi időszakban, amikor az elpárolgás minimális, a növényzet gyakorlatilag nem fogyaszt vizet, a forráshozam megemelkedik és a felszíni vizekkel együtt nagyobb hasznosítható vízkészlet lép ki az erdősült vízgyűjtőből. Az emelkedő hőmérséklet hatására megindul az erdő és a talaj intenzív párologtatása, a vízkapacitásig feltöltött talaj nedvességtartalma csökken. Lecsökken ül. megszűnik a felszíni vízlefolyás. Lecsökken a forráshozam, de a betározott vízkészletből a nyári száraz periódusban is biztosít hasznosítható vízmennyiséget. A szárazkeszői vízgyűjtő az elmúlt 25 év alatt átlagosan a lehullott csapadék 22,9 %-át (163 lit./m2) hasznosítható vízkészletként szolgáltatta. Az egyes hidrológiai évek vízleadása erősen eltérő. Például a szárazkeszői vízgyűjtőben az éves vízleadás 17,8 lit./m2 és 383,4 lit./m2 között változik. A vízleadási százalék pedig 2,7-től 50,5 %-ig terjed. A leadott vízmennyiség nem a leesett évi összes csapadékkal arányosan változik. Természetes, hogy az évi vízleadást adott területen is számos tényező; csapadékmennyiség, intenzitás, a száraz és csapadékos periódusok hossza, a növényzet és a talaj állapota, hőmérséklet stb. befolyásolja. A két erdészeti kísérleti vízgyűjtőben nem végeztek minden körülményre kiterjedő olyan részletes méréseket, amelyek segítségével az összes tényező hatása kimutatható lenne. Ezért közelítő eljárást kerestek a várható éves vízleadás meghatározására. Az éves csapadék mennyiséget két részre; téli félév november 1-től április 30-ig (CSy) és nyári félév május’ 1-től október 31-ig (CS^y) bontották. A téli és nyári félév csapadék összegét független, az éves vízleadás összegét függő változónak tekintve vizsgálták a téli és nyári csapadék változásának hatását az éves lefolyásra. A két független változós regresszióanalízist mindkét vízgyűjtőre elvégezték. 50
