Erdő és víz (Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron, 1980)

3. Dr. Madas András: Az erdőgazdálkodás hatása és jelentősége az árvizek kialakulására

6. táblázat Napi átlagos transspiráció 40-50 éves állományokban nyáron

(Polster után)

Fafaj

Levéltömeg

T r a n s s

p i r á c i

ó

kg/ha

Levél

Állomány

(g H20/g nedv .súly)

(1 /ha)

(mm)

Duglászfenyő

40.000

1.33

53.000

5.3

Nyír

4.940

9.50

47.000

4.7

Vörösfenyő

13.950

3.24

47.000

4.7

Lucfenyő

31.000

1.39

43.000

4.3

Bükk

7.900

4.83

38.000

3.8

Erdei fenyő

12.550

1.88

23.500

2.4

Ha a napi értékeket 120 napos vegetációs időszakra vonatkoztatjuk, akkor Közép- Európában az erdők transzspiráció útján 240-580 mm csapadéknak megfelelő mennyiséget párologtatnak el.

Az erdeifenyő a legvíztakarékosabb fafaj, szemben a nyírrel, amelyik alacsony biomassza termelés mellett rendkívül nagy mennyiségű vizet transzspirál a területegységről.

Meg kell azonban jegyezni, hogy a párolgás az erdőben nemcsak fizikai hanem fiziológiai folyamat is, és ezért a párolgás más szabályok szerint bonyolódik le, mint a nyüt vízfelületen.

A talajnedvesség és az erdő

A talajnedvességet mindenekelőtt a talaj fajtája, típusa, szerkezete és textúrája határozzák meg, továbbá a geológiai alapkőzet és az éghajlati viszonyok.

Az erdő a talajnedvességre különbözőképpen hat: egyrészt csökkenti, másrészt növelheti, vagy visszatarthatja azt. Az erdőtalaj nedvessége a talajfelszín közelében a legmagasabb és a talajban lefelő haladva egyre csökken. Az erdőtlen területekhez viszonyítva a mélyebb rétegekben a szárazság foka az erdőben nagyobb. Ennek oka az, hogy az erdők több vizet fogyasztanak. Száraz periódusban a talajok, különösen a homoktalajok az erdő alatt nagyobb mélységben is nedvesebbek lehetnek, mint a fedetlen területek alatt.

18