Erdő és víz (Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron, 1980)
16. Hibbey Albert: Mit vár a vízügy az erdészettől az árvizek megelőzése és a károk mérséklése terén
betekintésre megkapom. Végül kérdésemre felhatalmaztak arra, hogy beszélgetésünket, az ő véleményüket — melyet én fentiekben sorrendben és szinte szószerint írtam le — ezen a munkaértekezleten felhasználhatom, ismertethetem. Ezek után úgy éreztem, mivel a vízügy igényét nem nekem kellett megfogalmazni és az elhangzottak ismertetésére felhatalmazást kaptam, mentesültem a tilalom alól, melyet magamnak állítottam. Nincs akadálya annak, hogy elmondjam saját véleményemet is, felsoroljak néhány hivatalos adatot, leszűkítve az árvizek kialakulásának, hatásának okaira. Röviden összefoglalva az a véleményem, hogy az árvizek gyakoriságát, a legnagyobb vizek tartamosságát, fokozatos és jelentős emelkedését nagyrészt a Vízügyi Szolgálat megalakulása óta szinte kizárólag a vizek minél gyorsabb levezetésére korlátozódó tevékenysége idézi elő, melyet kezdetben a mező- gazdaság és a települések, majd a közlekedés az ipar, napjainkban pedig mind több egyéb ágazat érdekében kényszerül alkalmazni. Az igazság az, hogy a folyóink vízhozamának zömét szolgáltató szinte valamennyi vízgyűjtő terület 1920-ban bekövetkezett a hidrológiai egységet megbontó megosztása vízgazdálkodásunkat helyzetét nagyon megnehezítette. További az állandóan növekvő mennyiségű és kártételű vízlevezetésre kellett berendezkedni és szorítkozni. Az árvizek kártételét csökkentő, a tervszerű gazdálkodást elősegítő mesterséges víz visszatartó létesítmények hatása ugyanis nagyrészt csak a folyóink vízhozamának töredékét szolgáltató jelenlegi határainkon belüli vízgyűjtők területén érvényesül. A rendelkezésre álló megfigyelések adatai azt igazolják, hogy az árvizet előidéző legjelentősebb tényező a csapadék közel másfél évszázados távlatban közel azonos, és néhány év távlatában sem mutat lényeges eltérést. Nem változott — és ha igen inkább előnyösen — a második fontos tényező a terület domborzati viszonya sem és alig van eltérés - a harmadik tényező — a művelési ágak arányában is. .Az árvízmentesítés, a vízszabályozás jelentős változást idézett elő. A változások mértékét és hatását a Tiszára vonatkozóan mért és észlelt hivatalos adatok alapján ismertetem. A Tisza felső- és középső szakaszán a jobb és balparti folyóknak a síkság peremén kialakult nagy kiterjedésű és vízemésztő képességű lápjait, mocsarait, az Ecsedi lápot, a Szemye mocsarat, a Takta közt, a Nagy Sárrétet, az Ermelléket nagyrészt lecsapolták. Ezáltal mintegy 800-1000 millió m3-rel lecsökkentették a folyók természetes víztároló területét. Csak a mintegy 24.000 ha (40.000 kh)-nyi Ecsedi láp 1 m-es vízborítást feltételezve 230 millió m3-t képes felfogni. Érdekességképpen megemlítem, 137 •* t
