Erdő és víz (Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron, 1980)

12. Dr. Gál János: Hullámtéri és véderők szerepe az árvizek lefolyása során

sebb körülmények között is eredményesen termeszthető.

A fűzklónók közül mind növekedési, mind védelmi szempontból valamelyest kiemelkedik a S. alba cv. bédai egyenes-1. Árvízvédelmi szempontból külön előny, hogy a bédai egyenes a jól kivehető vezérhajtás mellett igen finom, hajlékony, rugalmas, tövig ágas hajtásokkal rendelkezik. Ez a tulajdonsága azért is előnyös, mert ha a*bokrosodást nyeséssel, esetleg tőrevágás- sal akarjuk előidézni, a fűzek estében a keletkező nagyobb sebhelyek nagyon nehezen nőnek be, és az intenzív fűzklónók a törzsnyesést nagyon megsíny- lik. Hasonlóan kedvező vékony, törékeny ágakkal, laza koronával rendelkezik a Veliki Bajar cv. 184-es fehérfűz is. Fentieken kívül még e szempontból kedvező a S. alba cv. ’1-4/59; fűz is, amely ugyancsak egyenes törzset fejleszt, viszont örvszerűen elhelyezkedő ágai valamivel vastagabbak, de hasonlóan hegyes szöget zárnak be mint a bédai egyenesé. Ez a fűz viszont igen érzékeny a fűzrontó gubacsszunyog károsítására, ezért alkalmazása csak kedvező termőhelyeken ajánlható.

A KLÓNVIZSGÁLATI ÉS FAJTAÖSSZEHASONLITÖ KÍSÉRLETEKBŐL LEVONHATÓ FONTOSABB KÖVETKEZTETÉSEK

Kísérleti adatok egyértelműen bizonyítják, hogy a megfigyelt kiónok az ártéri viszonyok között az eddig alkalmazott fajtáknál lényegesen gyorsabb növekedésűek. Ennek jelentősége a hullámtéri véderdőkben elsősorban nem a megtermelt nagy fatömegben van — bár ez sem elhanyagolható szempont —, hanem a gyors növekedés révén a védőhatás mielőbbi biztosításában.

Megállapítható, hogy még a legintenzívebb gazdálkodás esetén sem célszerű sima dugvánnyal erdősíteni, mert a szaporítóanyag árában jelentkező minimális értékkülönbségek csak látszólagos megtakarítást jelentenek, hiszen a jóminőségű, nagyméretű szaporítóanyaggal végzett erdősítések sokkal előbb fejtik ki a védőhatást, kevesebb ápolást igényelnek és a havonkénti fatömeg-hozamuk is lényegesen nagyobb, mint a simadugvánnyal vagy kisméretű szaporítóanyaggal végzett erdősítéseké.

Megállapítható, hogy a hullámtéri véderdőkben a sűrű hálózatok alkalmazása az indokolt. Kis növőtér esetén az állomány előbb záródik és így a védőhatást előbb fejti ki. A fák növekedéséhez szükséges növőteret egy vagy két nevelővágás közbeiktatásával biztosíthatjuk. A növőtér megválasztásánál hullámtéren tehát ne csak a megtermelhető összes fatömeget, illetve annak értékét nézzük, amely, mint a kísérletek mutatják, nagy növőtérben és nagy hálózatban érhető el, hanem az elsődleges rendeltetést, vagyis a védőhatás minél hosszabb időn át történő biztosítását.

107