Eggelsmann, Rudolf: Talajcsövezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987)
3. Terepi vizsgálatok
A mérés pontosságának fokozása érdekében célszerű azt többször megismételni. Középkötött és kötött talajon 2...3-szori, laza talajon 4...6- szori ismétlés szükséges. A furat fokozatos mélyítésével az egymás alatt levő különböző talajrétegek vízvezető képességét határozhatjuk meg. 3.5.4. Beszivárgásmérés A kettős leszívóhengeres beszivárgásmérővel a talajvíztől távoleső rétegekben is mérhető a beszivárgási hányad, amely azzal a vízmennyiséggel egyenlő, amely egységnyi idő alatt egységnyi felületen a talajba behatol és függőleges irányban leszivárog. Ez a módszer elsősorban az arid éghajlati övben öntöző- berendezések tervezéséhez megfelelő (Schaffer, 1966.). A mérőberendezés terepi elrendezése a következő (3.16. ábra): 1 külső henger, átmérője 150 mm, magassága 50 mm; 2 belső henger, átmérője 55 mm, magassága 84 mm. A belső henger külső palástján, félmagsságban gyűrű található, rajta 3 gumisapka van, amihez 4 beosztásokkal ellátott üvegcső csatlakozik. A külső hengert kb. 20 mm-re, a belsőgyűrűt 42 mm-re nyomjuk be a talajba. Mindkét gyűrűt lassan vízzel töltjük fel, majd elhelyezzük a beosztással ellátott üvegcsövet. A tényleges méréssel mindaddig várunk — különösen a központi részben — míg a talaj vízzel nem telítődik, amit az elszivárgási sebességből ítélhetünk meg. Ezután feltöltjük az »1 —+*r3.16. ábra. A beszivárgás mérése kettős lecsúszóhengeres beszivárgásmérővel, vázlat (Schaffer-Collins, 1966.) 1. külső henger; 2 belső henger; 3 gumifedél; 4 hitelesített üvegcső 68
