Eggelsmann, Rudolf: Talajcsövezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987)
3. Terepi vizsgálatok
1 3.12. ábra. A vízáteresztőképesség mérése fúrólyukban, vázlat (Beers, 1962.) 1 mérési sík; 2 nyugalmi talajvízszint; 3 vízzáró talajréteg testes mérőszalaggal és stopperórával mérjük a víz emelkedési sebességét. Legalább 4...6 közbenső leolvasás segítségével méljük Ah/At arányt. Eközben a Aí-t (vagy Ah-t) konstansnak választjuk. Ugyanabban a fúrólyukban végzett ismételt méréskor 10 % eltérés normálisnak számít. A 3.12. ábrán adott feltételeket kell betartani. A közbenső leolvasások mutatják, hogy a talajvíz emelkedése a fúrólyukban zavartalan-e, azaz egyenletes-e a lefutása. Az / index a k áteresztési érték után a Fald (szabadföldi) vagy a Filter (szűrő) szóra utal. A számok a különböző talajrétegeket jelölik (a felszíntől számozva). Az értékelés a nomogram segítségével (3.13. ábra) gyors és megbízható. Eközben figyelembe kell venni, hogy a fúrólyuk talpa milyen távolságban van a vízzáró rétegtől (1. a 3.12. ábrát). A C értékeket a 4 cm-es sugarú fúrólyukakra nézve a nomogramok- ból határozhatjuk meg (//-ból kiindulva a megfelelő h görbéig haladva, majd onnan a C-hez). A Ah/At skálával összefüggésben adódik közvetlenül a k. Egyéb fúrólyuk keresztmetszetek esetén (talajtól függően) a segédábrákról vehetjük C értékét. Tetszőleges fúrólyukátmérőhöz C értékét a Cx = aC4 összefüggéssel határozhatjuk meg, ahol a értékét a 3.13. ábráról vehetjük le. Kétrétegű talaj esetén a 3.12. ábra szerint kell elvégezni a számítást: krf-kfihs wjr! , > H -/2c 63
