Eggelsmann, Rudolf: Talajcsövezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987)

2. Víz és talaj

2.5. Vastartalom a talajban és a talajvízben

Majdnem minden talaj tartalmaz vasat különböző vegyületek formájában és különböző mennyiségben. A savanyú kőzetek (pl. a gránit) általában vasban szegényebbek,műit a bázikus kőzetek (pl. bazalt). Változatos mállási folyamatok során a holt kőzetekből termékeny talajok keletkeztek. A bázikus kőzetek gyorsabban és tökéletesebben bomlanak kötött talajjá, mint a savanyú közetek laza talajjá. E közben többek között mint kolloidális mállási termék vas-hidroxid is keletkezik. Ezért a kötött talajok általában vasban gazdagabbak, mint a kolloidszegény homoktalajok.

Talajaink színére a szerves alkatrészek hatásán kívül főleg a vastartalom és annak állapota nyomja rá a bélyegét. A jól szellőzött oxidált talajok színe egyenletes, a barnától a sárgáig terjed. Finom, vas(III)-oxid (F203) és vas-hidroxid-hártyák [Fe(OH)3 ] veszik körül és kötik össze az egyes talaj- szemcséket.

Oxigénhiány esetén a baktériumok a vas(III)-oxidból oxigént vonnak el, ezáltal vas(II)-oxid vagy Fe(OH)2 keletkezik. Az ilyen talajok, talajszintek többnyire kék—szürke—zöld színűek. Az elnedvesedett talajokat a pangó talajvíz miatt gyakran egészen a réteg alatti részig foltosán elszínezi a (kétértékű) redukált vas. Ha az ilyen talajokat víztelenítik és ezáltal átlevegőztetik, akkor az oldható, mozgékony vas-hidroxid ill. vas-oxid sárgásvöröstől sötétbarnáig tartó színárnyalatú, pelyhes vas-hidroxiddá [Fe(OH)3 ] alakul. A talajban ezt a folyamatot bámulásnak, okkeresedésnek nevezzük.

A talajcsövezés hatékonyságát nagyon rontja az okkeresedés. Ez ugyanis bizonyos körülmények között viszonylag hamar elkezdődhet és a helyi viszonyoktól függően hosszú ideig tarthat. Az okkeresedésre veszélyes területeket ezért már a talaj csövezés tervezésekor ismernünk kell.

A talaj csövezéskor minket érdeklő okkeresedési folyamatnál — bár függ a talajtól - mégis fontosabbak a talajvízben található mozgékony két- vegyértékű vasvegyületek, ill. ionok, amelyek a dréncsőben többnyire háromvegyértékű vasvegyületekké oxidálódnak. Az átalakulásban elsősorban a vas-hidrogén-karbonát [Fe(HC03)2] vesz részt, amelyet a talajvíz a mélyebb rétegekből és idegen területről hoz magával.

Ezért a talajvíz vastartalmát — amennyiben ez a forrásoknál vagy árokpartokon okkerkiválásként nem ismerhető fel — kétség esetén, egyszerű pH és vasmeghatározás segítségével tisztázni kell (3.7. alfejezet).

A talajvíz fokozott vastartalmával és ennek okán a drénokkeresedés- sel a következő területeken számolhatunk:

— völgyekben, különösen ásványi és szerves talajú területek átmeneténél;

— nyomás alatti víz által befolyásolt övezetekben;

— erősen elvizesedett lefolyástalan mélyedésekben;

42